Erdő Péter (szerk.): Bűn és isteni irgalom mint a mai ember problémája - Studia Theologica Budapestinensia 30. (2002)

Molnár János: A bűn és a kegyelem történelmi találkozásai. Harag, ítélet, kegyelem és szeretet a kispróféták igehirdetésében

A kérdésre adandó válaszban figyelnünk kell arra, hogy a prófé­ták mondanivalójuk hangsúlyozása érdekében sok esetben felidéz­nek olyan eseményeket: bűnfeltárás, ítélethirdetés, bekövetkezett íté­let, amik már megtörténtek (pl. Zak 1, 4-6; Ám 4,6k.). Ezeknek felidé­zésével a próféták tudatosítják azt, hogy Izráelnek mit kellett volna tennie a múltban, amit nem tett meg, de a jelenben feltétlen meg kell tennie. Továbbá vannak olyan ítélethirdetések, amelyek a közeljövő­re, vagy a távolabbi jövőre vonatkoznak.Pl. Hós 11,1.3-ban azt olvas­suk, hogy Isten megszerette Izráelt, mikor az még gyermek volt. Egyiptomból kihívta, mint apa a fiát, s ő mégis elment áldozni a Baáloknak, és füstölni a bálványoknak. Izráel az ítéletben fogja meg­tanulni: nem lett volna szabad a Baáloknak áldozni. De Izráel rádöb­benhet erre a tanulságra már a jelenben is, s ha ez megtörténik, más­képp alakul a jövendő. A bűnt diagnosztizáló és a bűn felett ítéletet hirdető próféciák ilyenképp nemcsak a bűnre, mint az Istennel való kapcsolatot meg­rontó tényezőre, s nemcsak Isten igazságos viszonyulására, az O ha­ragjára és ítéletére irányítják a mindenkori hallgatóság figyelmét, ha­nem a változtatás, a megtérés, a visszatérés lehetőségére is. Az ítélet­ben, annak történelmi megvalósulásában ilyenképp ott van, ott él az a lehetőség, amit Isten érthetetlen, irracionális, s mint ilyen: megma­gyarázhatatlan szeretete kínál fel az ember és a közösség számára. Az ítélethirdetés szándéka tehát a bűn és következményeinek feltárá­sán túl rámutatni egyfelől az ember új magatartásának szükségessé­gére, de mindenek előtt rámutatni Isten kegyelmére, mely a meg­semmisítő ítélettel szemben, rehabilitálja a szövetséget, és új exisztenciális feltételeket teremt, amennyiben az ember kinyújtja ke­zét az ő javát kereső Isten felé. II. Kegyelem és szeretet A héber cheszed7 szót anyanyelvűnkre a jóság, jóindulat, szíves­ség, kedvesség, kegy és kegyelem szavakkal fordítjuk le. Társasetikai kapcsolatban két ember közötti magatartást fejez ki, baráti segítő­készséget, békés együttélési szándékot (lSárn 20,8.14). A CHESZED 7 Cheszed és szinonimái, lásd: Eichrodt, u.o. 150.o; Nelson Glück, Das Wort hesed, 1927, 13.0. 94

Next

/
Oldalképek
Tartalom