Kránitz Mihály: A lelkiismeret fejlődése Órigenészig (2002) - Studia Theologica Budapestinensia 29. (2002)

III. A szüneidészisz, illetve a szüneidosz Órigenésznél - 3. A 'belső' világ

Döntő a vendéglátó jó szándékú magatartása és vallásos érzései, amint ezt különösen az utolsó mondat bizonyítja. Hasonló irányt mutat az 'euszüneidétosz' határozószó is. Kifejezi, hogy a gazdag ifjú338 igaz meggyőződéssel mondhatta magáról, hogy megtartja Isten parancsait.339 Hasonlóképpen az 'euszüneidotosz' határozószó azt jelenti, hogy a Szentírást jó (vallásos) lelkülettel kell tanulmányozni.340

3.3. A jó (tiszta) belső

Pálnál a szüneidészisz szóhoz időnként a jó (agatha) vagy a tiszta (kathara) jelző kapcsolódik. Ez legtöbbször jó lelkiismeretet jelent. Origenész arra hajlik, hogy itt mint tartalmat feltételezze a jó 'belső' vallásos meggyőződését, az emberi szív állapotát, amely gyémántra hasonlít és erővel rendelkezik ahhoz, hogy Istenhez közelítsen. Természetesen ezzel együtt járhat a morális tartalom is. De az uralkodó nem a lelkiismeret tanúskodása, hanem a 'gyémántnak' a saját érdeme. így az lTim 1,5-öt (agapé tiszta szívből, jó szüneidésziszből és őszinte pisztiszből) újra és újra felhasználja.341 Isten azt kívánja a kiválasztott embertől, hogy az istengyermekség nagy voltát megbecsülje és védelmezze.

A Római levélhez írt kommentárjában Órigenész nyomatékosan hivatkozik Pál megfogalmazására, amikor az lTim 1,5-nek megfelelően az agapéra (caritas) utal, és megköveteli, hogy az féltékenység, hízelgés és kétszínűség nélküli legyen.342

Ugyanekkor teljesen hátat fordít a páli iránynak, amikor az lTim 1,5-öt allegorikusán Mózes „szent helyére" vonatkoztatja.343 Ezt a 'helyet' az 'Ecclesia Dei'-ben látja. A három görög kifejezés (kardia, szüneidészisz, pisztisz) genitivusát nominativusra változtatja és a két

338 Mt 19,21.

339 Com. Mt. t. 15,14; GCS 10,386,31. Az euszüneidétosz jelző megtalálható Antióchiai Szent Ignácnál (t 110 k.) — 'jóhiszemű' jelentéssel — Jézus tanítását és az egyházi fegyelmet illetően (Magn. IV in Óí 3, 172 és Fiiad. VI, 3 in Óí 3, 186). Használja Marcus Aurelius Antonius (6,30) és mint jelzőt vagy határozót Alexandriai Kelemen (Strom. 7,12,78,3.7,13,82,6; GCS 17,34,8. 55,28. 59,5. Határozószóként: 59,14).

340 Com. Jo. 2,5,2; GCS 4.101,9: tén graphén euszüneidotosz dei exetazein a Préd 12,12- höz: „Fiam őrizkedj attól, hogy túl sok könyvet írj".

341 Com. in Rom. 10,37; PG 14,1286 C. Com. Mt. ser 10; GCS 11,19,19. Az lTim 1,5-öt csak részben idézi, a középső rész a szüneidészisz-sze\ hiányzik.

342 Com. in Rom. 9,4; PG 14,1218 B.

343 Kiv 3,5.

80