Kránitz Mihály: A lelkiismeret fejlődése Órigenészig (2002) - Studia Theologica Budapestinensia 29. (2002)

Összefoglalás

Órigenész Philóntól veszi át a szüneidosz kifejezést, amelyet gyakran a szüneidészisz-sze\ azonos értelemben használ, azonban nem profán jelentéssel. A kifejezés alapjelentése: az ember 'belsője' vagy 'szíve' mint a lelki-vallásos erkölcsi működések központi szerve. Amikor nála a pisztisz kerül előtérbe, akár a működő lelkiismeretre is gondolhat. Az ókori elképzelésekkel ellentétben a szüneidésziszt visszagondolásként erkölcsi értelemben is értelmezik. Az Újszövetség erkölcsi tanításával kapcsolatban Órigenész számára a keresztény lét nem képzelhető el megfelelő életvitel nélkül. Ez a meggyőződés nagyon erős nyomot hagy a szüneidészisz/'szüneidosz értelmezésén. A lelkiismeret és az őrangyal szerepének vizsgálatakor pedig kitűnt, hogy mennyire összetett a szüneidészisz-íogalom jelentése.

Órigenész munkássága jelentős állomás a lelkiismeretről szóló tanítás történetében. A nagy egyháztanító annak a hagyománynak a tanúja, amelyet sajátosan felhasznál, de a továbblépés, a fejlődés már saját belső tapasztalatának és egyedülálló gondolkodásmódjának köszönhető.

124