Erdő Péter: A Magyar Katolikus Egyház 1945-től 1965-ig. Teológiai Tanárok Konferenciája Budapest, 2001. január 29-31. - Studia Theologica Budapestinensia 28. (2001)
Tarjányi Béla: Egy biblikus professzor "karrierje" a szocializmusban. Mócsy Imre SJ. élete
Cavalier Józseffel évenként néhányszor találkoztunk. Néha ő jött ki hozzám a Maros utcába, illetőleg a Ligetbe, máskor én voltam nála hivatalos ebédre, ilyenkor általában vacsorára is ott tartott. A Horváth Richárd-féle ajánlat után is meghívott ebédre. Beszélgettünk a Zsinatról (azt hiszem, hogy a Katolikus Szóban ő szerkesztette a zsinati híradásokat), az egyházi helyzetről. Itt megjegyezte, hogy a papokban az a nézet alakult ki, hogy az állam jobban megvédi embereit, mint az egyház. (De lehet, hogy Vatikánt mondott.) Én erre csak egy közmondást idéztem: Isten nem ver bottal. Erre nevetett. Aztán egyszer csak elkezdi:- Tudod, hogy te már posszibilis vagy. Értettem, mire céloz, de a posszibilis szót a skolasztika filozófia értelmében véve tréfásan azt feleltem, hogy már régen nem vagyok posszibilis, mert 56 éve aktualizálódtam, és a reális rendbe léptem át a posszibilisből.- Te csak ne viccelj, tudod jól, mire gondolok. Hanem azt a könyvet, melyet Richárd is elolvasott, át kellene adni kiadásra.- Azt a könyvet másnak írtam, azért nem adhatom át, de ha akarjátok, itt van az Evangélium kritikája, azt kiadhatjátok...- De legalább egy cikket írj a lapba!- Őszintén mondom neked, hogy nekem gátlásom van azzal kapcsolatban, hogy a lapba írjak. Itt hagyom az Evangélium kritikáját. Ezt kiadhatjátok. Arcáról észrevettem, hogy valami nagy hibát követtem el. Megmondhattam volna, hogy nekem nem szabad politizálnom. S ha szabadna is, nem volna okos, mert akkor nem tudnék békét hirdetni a békepapok és a nem-békepapok közt, mert Ciceró pro domo sua-nak értelmeznék. Közismert, hogy a Katolikus Szó szép tiszteletdíjat fizet. Én pedig szégyellettem volna, hogy azt mondják: No, ezt is lefizették! Már hallottam is a rosszmájú megjegyzéseket: Mi az, hogy lefizették! Kibújt a szög a zsákból: már a börtönben elkötelezte magát, azért szabadult korábban. Cavalier, aki máskor vacsorára is ott tartott, most hidegen csak annyit mondott:- Jó, majd elolvasom, a viszontlátásra! Ez a viszontlátás a három évi börtönbüntetésem kitöltése után történt. 97
