Erdő Péter: A Magyar Katolikus Egyház 1945-től 1965-ig. Teológiai Tanárok Konferenciája Budapest, 2001. január 29-31. - Studia Theologica Budapestinensia 28. (2001)

Tarjányi Béla: Egy biblikus professzor "karrierje" a szocializmusban. Mócsy Imre SJ. élete

Végül aztán mégis kidobtak. Egyszer jöttek vagy heten megvizsgálni az Állatorvosi Főiskola könyvtárát. A Parlament könyvtárosa, aki szintén köztük volt, megkérdezte az unokabátyámat: „Hogy lehet az, hogy a legintelligensebb, a legtöbb iskolát végzett ember fizikai dolgozó? Jöjjön át a parlamentbe, jobb állást fogok neki adni!" Harmadnap jön az unokabátyám, odaad egy cédulát: „Ezennel el vagy bocsátva, félórán belül hagyd el az intézetet. Fellebbezni nem érdemes. 5 óra után gyere el hozzám!" Öt órakor aztán elmondta: „Jött két ember - rögtön látta, hogy ezek belügyesek -, s azt mondták, hogy az államtitkár azt üzeni: nem tud állást adni, el van bocsátva".

Erre aztán az egyik ismerősöm üzent, hogy menjek el a vasúthoz. Elmentem. Ott is megkérdezte a szolgálati főnök, hogy mit akarok, irodát, vagy segédmunkásként dolgozni? Mondtam, hogy segédmunkásként. Bevezettek a fém-raktárba. Ott aztán hamarosan megtudták, hogy tudok számolni, így rám bízták a bárcák elszámolását is. Később aztán, amikor a raktár főnöke nem volt ott (Salgó elvtárs), akkor mindig az Imre bácsit kérték (sokszor a minisztériumból is). Volt egy öreg, nagy leninista Marci bácsi, a vételező. Egyszer azt mondja nekem: „Hallja, Dokikám! Tudja - mert szoktam ám én gondolkodni is -, maga nem idevaló, mert látom azt, hogy az újak, amikor ide bejönnek, mindnek időbe telik, míg betanul ebbe, maga meg kettőt fordul, és mindjárt tudja. Tudja hová való maga? Oda, ahol a vállalatvezetőnk van az ő hat elemijével. Akkor nem kéne maga mellé állítani valakit, aki az oszlopokat összeadja. De ezt hogy tudja maga csinálni? Kiadja az anyagot és mindjárt el is számolja!?".

Hogyan lett az Atya jezsuita?

Ötödik gimnáziumban határoztam el, hogy elmegyek jezsuitának. Anyám nagyon ellene volt, azt mondta, hogy én vagyok a legboldogtalanabb gyereke, mert mi konviktusban voltunk, három háznyira a lakásunktól. Sok gyerek volt otthon, öt fiú és öt lány. Szüléink gondolkodtak, hogy a lányokat küldjék zárdába, vagy a fiúkat kollégiumba. Végül az utóbbi mellett döntöttek. Mikor hazamentem, mindig igazságot akartam tenni a tíz között. Azt mondták rólam, hogy olyan veszekedős leszek, mint a két nagybátyám, nem leszek boldog.

Apám annyit mondott, hogy majd érettségi után visszatérünk rá. És egy kis tragédia történt. Elmondtam a lelkiatyámnak, hogy jezsui89