Erdő Péter: A Magyar Katolikus Egyház 1945-től 1965-ig. Teológiai Tanárok Konferenciája Budapest, 2001. január 29-31. - Studia Theologica Budapestinensia 28. (2001)
Olofsson Placid OSB. Egy magyar szerzetespap a Gulágon
nem szabad a szenvedést dramatizálni, inkább bagatellizálni kell. Egyszerűen csak arról van szó: ezt a szenvedést mások is kibírták már itt a Gulágon, a lágerben, százan, ezren, százezren; én sem vagyok silányabb, én is kibírom. Ez volt az első szabály. Itt azért hadd meséljem el, hogy ehhez a szabályhoz én még hozzáfűztem azt, amit az osztályfőnökömtől tanultam. Bencés diák voltam Budapesten, az osztályfőnököm öt esztendőn keresztül Szunyogh Xavér Ferenc volt. Xavér bácsi neve talán egypárak számára ismerős. Otőle hallottam a következőt: Gyakran össze szoktuk keverni a Mt 6,10-et a Mt 26,43-mal. A görög szövegben pontosan ugyanaz áll mindkét helyen: „Legyen meg a Te akaratod!" De a szituáció egészen más. A Mt 26-ban az Olajfák hegyén, az Úr Jézus haláltusájában hangzik el, a Mt 6-ban pedig két és fél esztendővel előtte, amikor az apostolok megkérik Jézust, hogy tanítsa meg őket imádkozni. Akkor az Úr Jézus nagyon érdekesen fölsorol nekik hét kérést. Tessék csak megfigyelni: a Miatyánkban hét kérés van. Azt, hogy miért hét, tudjuk, hisz ez a teljességnek a száma stb., ez most nem érdekes. A Miatyánkban az egyik kérés az, hogy „szenteltessék meg a Te neved", a másik az, hogy „jöjjön el a Te országod", stb., mindez rendben is van. De azt, hogy „legyen meg a Te akaratod", miért kell úgy fölfognunk, hogy az Úr Isten akarata mindig ellenkezik az én akaratommal? És mivel neki egy pár számmal nagyobb kalapja van, egy kicsit hatalmasabb, mint én, hát nekem bele kell nyűglődnöm az O akaratába. Legyen meg a Te akaratod! Ugye, így szoktuk ezt gondolni? Kicsit gúnyosan mondtam ezt most, ne haragudjanak! Erre Xavér bácsi azt mondta, hogy amikor Jézus két évvel a Getszemáni kertben, az Olajfák hegyén való haláltusája előtt Isten akaratáról beszélt, nos, akkor miről is volt szó? Akkor még nem a haláltusáról. Isten azért küldte a földre egyszülött Fiát, hogy bennünket üdvözítsen. A mennyei Atyának üdvözítő akarata volt, s a Miatyánkban mi ezt az üdvözítő akaratot kérjük, hogy legyen meg mibennünk is az ő üdvözítő akarata. Mi ott a lágerben nem úgy akartuk imádkozni a Miatyánkot, hogy nekünk ebbe a helyzetbe bele kell törődnünk, mit tudunk tenni, ott van a négy őrtorony a golyószórókkal, ide kerültünk, az Úr Isten nem törődött velünk, ez most az O akarata, nekem ebbe bele kell nyűglődnöm. Nem! Az Úr Isten ebben a szituációban is valósítsa meg az O üdvözítő akaratát bennünk. - Ezt csak úgy mellékesen 67
