Erdő Péter: A Magyar Katolikus Egyház 1945-től 1965-ig. Teológiai Tanárok Konferenciája Budapest, 2001. január 29-31. - Studia Theologica Budapestinensia 28. (2001)
Olofsson Placid OSB. Egy magyar szerzetespap a Gulágon
nőnként kitaláltam, hogy melyik magyar nótára illik rá a föloldozás, ami akkor még latinul volt. Az idősebbek, az én korom alatt lévők is emlékeznek még rá. Volt egy ilyen magyar nóta, hogy „Nincs cserepes tanyám..." Erre gyönyörűen ráillett. Énekeltem, énekeltem egyiket a másik után... Be kell vallanom férfiasán, hogy akkor fogalmam sem volt arról, hogy ennek mi értelme van. (Azért nem mindenki olyan hős ám, mint ahogyan megmutatja magát. Csak vigyázzanak a foglyokkal kapcsolatban! A foglyok néha olyan hősiességeket tudnak elmesélni magukról, aminek talán a fele sem igaz. Ezt csak úgy magunk között mondom.) Szóval, akkor fogalmam sem volt arról, hogy ez most mire jó. Egyszer azután „szállítmányra vittek" bennünket - ezt sem fogom megérteni soha, ehhez szovjet agytekervény kell (!) ha Budapestről egy 10 esztendőre elítélt pasast a Szovjetunióba akarnak vinni, akkor az első állomás, hogy Sopronkőhidára viszik. Mindannyiunkat Sopronkőhidára vittek. Az a szabály a szovjeteknél, hogy ha egy ilyen rabot egy másik helyre visznek, akkor pucérra vetkőztetik, és a ruháját a fertőtlenítő kamrába teszik - a tetvek persze kinevetik az egészet, de ez így volt. - A foglyok kapnak egy vödör vizet, a fejükre egy dió nagyságú kenőszappant, és mosakodni kell. Ahogy én is mo- sakszom ott, jön ám egy gyöngyösi fiatalember - ő pucéran, én pucéran - és azt mondja: - Te énekeltél ott a folyosón? - Mondom: - Én. - Erre azt mondja: - Te azt el sem tudod képzelni, hogy annak az éneknek milyen hatása volt a halálkamrában! - Akkor ott volt ő is a halálkamrában, halálraítélt volt, később azonban kegyelmet kapott. 10 évre változtatták át, ezért tudtam én vele találkozni. És elmondta még azt is: - A halálos ítéletet mindenki másként fogja föl. Van, akit meg sem lehet szólítani, annyira depressziós, van, aki mindenre rögtön fortisszimó reagál; mindenkire másként hat a halálos ítélet. Össze voltunk csukva, borzasztó légkör volt. De amikor meghallottuk a te énekedet, elkezdtünk suttogni, hogy csodálatos ez az Isten. Akkor, amikor mi nem tudunk megbékülni ezzel a világgal, az emberekkel, nem tudunk megbékülni saját magunkkal, akkor ideküld nekünk egy papot, hogy legalább Istennel béküljünk ki. Nem tudom elmondani neked, hogy mit jelentett ez számunkra. Akkor értettem meg a Gondviselést, akkor fordult meg bennem minden. Nem az a fontos, amivel elítéltek... (A szovjet büntetőtör65
