Erdő Péter: A Magyar Katolikus Egyház 1945-től 1965-ig. Teológiai Tanárok Konferenciája Budapest, 2001. január 29-31. - Studia Theologica Budapestinensia 28. (2001)

Szabó Csaba: A katolikus egyház (állami) ellenőrzése és korlátozása

kellett beszervezni ahhoz, hogy mindent megtudjanak róla. Elég volt postáját alaposan ellenőrizni, telefonjait, esetleg lakását lehallgatni és közvetlen környezetében ügynökök egész hadát bevetni. Néhány igazán fontos főpap, egyházi személyiség mellett akár öt - nyolc ügynököt is foglalkoztattak. Ezek egymásról sem tudtak, tehát jelentéseikkel akár egymást is kiadták, kiszolgáltatott helyzetbe hozták. Az egymástól független ügynökök jelentésein keresztül ugyanakkor a beszámolók valóságtartalmát is ellenőrizni lehetett.36 Például a püspökkari konferenciáról37 vidéki székhelyére hazatartó ordináriustól a hosszú úton sofőrje akár fontos információkat is megtudhatott, de az államvédelemnek elég volt, ha kedélyállapotáról, hangulatáról szerzett értesülést, hiszen azon keresztül is lehetett egy intézkedés, esemény jelentőségét, hatását mérni. A konkrét adatokat a püspök közvetlen környezetébe, udvari papjai, barátai közé beépített ügynököktől szerezték meg. Endrey Mihály egri segédpüspök, majd váci püspök rendszeresen eljárt régi „barátjával" sétálni, ebéd után közösen megittak egy-egy sört és éveken keresztül nem is sejtette, hogy milyen fontos információkkal látta el az államvédelmet.38 Néha a célszemély mégis gyanút fogott valamelyik kapcsolatát illetően. A helyzet komikumához tartozott, ha éppen egy másik ügynökkel osztotta meg „felfedezését".39

Természetesen a politikai nyomozótiszteket nemcsak egy-egy személy érdekelte, hanem egész csoportok tevékenysége is. Ebben az esetben úgynevezett „csoportdossziét" vezettek, mint például a püspöki karról. Hogy mikor mire használták fel a begyűjtött adatokat, az mindig az éppen aktuális egyházpolitikától függött. Ha kellett koncepciós ügyet lehetett kreálni az ellenőrzött pap, papok ellen. Néha csak arra voltak jók a „bizonyítékok", hogy zsarolhassák velük a célszemélyt, így bírva együttműködésre. Esetleg évekig, akár évtizedekig is figyeltek, kontrolláltak valaki/ket anélkül, hogy egyszer is felhasználták volna az információkat. Többnyire azonban nem dolgoz36 „Az ügynök jelentése a valóságnak megfelel, miután B. 2.-es ügynökünk is jelentette, [...]" Történeti Hivatal O - 12817/3. 79. p.

37 A Magyar Katolikus Püspöki Kar konferenciáiról az államvédelem 1959-ig biztosan vezette a részletes dossziékat. Utána nem lehet tudni. Történeti Hivatal O - 13405/l-3b.

38 Történeti Hivatal O - 12302/3. Endrey Mihály személyi dossziéja. 47-48. p.

39 „Tökéletes értesüléseik vannak ezeknek mindenről, valaki pontosan informálja őket." Történeti Hivatal O - 12817/2. 31. p.

44