Erdő Péter: A Magyar Katolikus Egyház 1945-től 1965-ig. Teológiai Tanárok Konferenciája Budapest, 2001. január 29-31. - Studia Theologica Budapestinensia 28. (2001)
Mészáros István: A "megjegyzések" kora (1950, 1957, 1964). Adalékok e megegyezések természetéhez
A másik eredmény: a korábban konfiskált Pápai Magyar Intézet visszaadása egy komoly jogsérelem orvoslása (ami persze a külföldi állami „imázs" szempontjából sem volt mellékes).36 Hogy a zsinatra 1964-ben, 1965-ben a püspöki kar mintegy fele kiutazhatott,37 hogy külföldi teológiai konferenciákon, a püspöki szi- nóduson magyarok is részt vehettek, hogy teológiai szakfolyóirat jelenhet meg - ezek a 20. században egy helyi egyház működésének természetes velejárói, egyházi belügyek, nem nemzetközi megállapodások témái. Az akkori magyar egyház részére természetesen jó volt, hogy ezek megvalósulhattak.38 * De rá kell mutatnunk az 1964-es megegyezés egy további, eléggé paradox hozadékára is. A püspöki kar ettől kezdve igen gyakran, minden adódó alkalommal nagy hangsúllyal emelte ki itthon és külföldön: Magyarországon teljes a vallásszabadság. A püspöki kar tehát elfogadta a szocialista állam (és a mögötte álló kommunista párt) ideológiájának megfelelő vallásszabadság-értelmezést Vagyis vallásszabadságnak fogta fel a csupán templomban gyakorolható vallásosságot, az erős helyi hatalmi prés alatt álló, s minimálisra leszorított hitoktatást, a korlátok közé fogott nyolc katolikus gimnáziumot, a csekély terjedelmű, erősen irányított és cenzúrázott sajtót. Vallásszabadságnak vallotta a szerzetesrendek betiltását, a katolikus egyesületek hiányát, a lelkipásztorok eltiltását az ifjúságtól, a vallásos állampolgárok háttérbe szorítását, a katolikus egyház belső ügyeibe való, külső politikai szervek részéről megnyilvánuló folya36 Kádáréknak, az Állami Egyházügyi Hivatalnak sajátos tervei voltak a római Pápai Magyar Intézettel: Kiszely i.m. 131-132. 37 Rómában aligha tudták, hogy a zsinaton résztvevő magyar püspököket minden esetben a Politikai Bizottság választotta ki. Részlet a legfelső pártszervezet 1963. március 28-i határozatából: „A zsinatra utazó küldöttségre a személyi javaslatot az Agit. Prop. (Agitációs és propaganda) Osztály 1963. június 30-ig terjessze a Politikai Bizottság elé." Ólmosi i.m. 102. 38 Több, más konkrét tény aligha köszönhető az 1964-i megegyezésnek. Hangsúlyoznunk kell, hogy a magyar kormányzat 1972-től, méginkább 1975-től jelentős hazai jogfosztások bizonyos minimális oldására kényszerült, de nem vatikáni késztetésre, hanem az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet megszervezése, lebonyolítása és a Helsinkiben elfogadott záródokumentum nyomán. Ezekben az években már igen távol volt az 1964-i megegyezés, amelyre a magyar kormány - túl a szocialista ünnepek szónoklatain - kivétel nélkül akkor hivatkozott, ha valamit kifogásolt a magyar egyházzal szemben. 26
