Erdő Péter: A Magyar Katolikus Egyház 1945-től 1965-ig. Teológiai Tanárok Konferenciája Budapest, 2001. január 29-31. - Studia Theologica Budapestinensia 28. (2001)

Tarjányi Béla: Egy biblikus professzor "karrierje" a szocializmusban. Mócsy Imre SJ. élete

- Hát akkor mit csináljak, ha teszem azt, valamelyik püspök behív?- Ne adj alkalmat arra, hogy behívjanak. Tűnj el!

Eltűntem.

A biblikus katedrára „nem is érdemes pályáznom"

G. professzor nyugdíjba vonulása után G. E professzor és az akkori akadémiai dékán egy papi koronán (Salgótarjánban) szóba hozta az újszövetségi tanszék betöltésének kérdését. És H. F. jezsuita atya útján azt üzente, hogy én is pályázzam meg. Hamarosan ezután, Sz.

I. püspök úr valamilyen jubileumi miséje alkalmából a Szent István Bazilikába mentem, és kivetett mivoltom tudatában, egészen hátul, a kapuban egy gyóntatószék mellett álltam meg. A későn érkező G. F. professzor megszólított, hogy nem érdemes pályáznom. Ekkor adtam oda biblikus könyvtáram nagyobb részét Dr. T B.-nak, és kívántam, őt válasszák akadémiai professzorrá. Ez meg is történt.

Néhány lelkigyakorlatozó zaklatása

Bartos István alezredes az „összeesküvésben való részvételem" nyomozója (1965 elején naponként kihallgatott), mikor arról volt szó, hogy néha magánlakásokon is tartottam négy-ötszemélyes csoportoknak lelkigyakorlatos előadásokat, vagy hasonló politikamentes, de vallásos tárgyú előadásokat, megkérdezte:- Miért nem tart ilyen előadásokat templomban? Akkor magának semmi baja nem lenne. De ha magánlakásban tartja, akkor Önnél mindjárt gyanakszunk, hogy valami más is van, mint vallásosság!

Ezt annyira megszívleltem, hogy szabadulásom után, minden ilyen természetű meghívást fájó szívvel ugyan, de elutasítottam. Még ha falusi plébánián nyaranta összejött papoknak vagy kispapoknak lelkigyakorlatot adtam is, mindig a templomban adtam az elmélkedés anyagát, és az imamódok magyarázatát. Mégis különféle zaklatásoknak voltak kitéve azok, akik nálam lelkigyakorlatokat végeztek, vagy akiknél lelkigyakorlatokat adtam, pedig ez a vallásszabadság legelemibb tárgya, és egyúttal az aszketikának is fő törvénye: „Mindenki úgy imádkozzék, ahogy neki legjobban esik."

99