Gárdonyi Máté: A papi élet reformja a Trienti Zsinat korában (2001) - Studia Theologica Budapestinensia 27. (2001)
1. A papi élet reformja, mint az Egyház megújulásának alapja - 1.1. Válság és reformvágy a későközépkori egyházi életben
1. A papi élet reformja, mint az Egyház megújulásának alapja 1.1. Válság és refonnvágy a későközépkori egyházi életben „Kétségkívül, az Egyház történetének egyetlen időszakában sem használták oly gyakran a reform szót, mint 1378 és 1449 között" — ezzel a megállapítással kezdődik a Fliche-Martin-féle egyháztörténeti kézikönyvnek a nagy egyházszakadást és a konciliarizmust tárgyaló kötete.2 S valóban, ha csak az Egyház válságára megoldást kereső munkák számát tekintjük, nyilvánvalóvá válik, hogy mindazok a viták, amelyek lényegesen befolyásolták a későközépkori kereszténység helyzetét, egy cél irányába mutattak: meg kell reformálni az Egyházat.3 1.1.1. Az Egyház későközépkori válságának jellemzői A későközépkori egyházi élet válságtüneteinek felsorolása már- már klasszikusnak tekinthető: az egyházi intézmények, elsősorban a pápai udvar fiskalizmusa; a javadalmi rendszerben, a kiváltságokban és felmentésekben mutatkozó visszaélések; a klérus méltatlan életformája, a lelkipásztori szolgálat elhanyagolása; az általános vallási tudatlanság, babonák, pogány szokások továbbélése; a skolasztika hanyatlása — egyszóval a látható egyház botrányos állapota. Mindenképpen szükséges azonban a kor válságjelenségeire vonatkozó források kritikai vizsgálata, hogy ezáltal el tudjuk különíteni az irodalmi formához tartozó elemeket és a közhelyeket a tényszerű megállapításoktól. A szövegek közös jellemzője például, hogy a klérust hibáztatják mindenért, ám ez az általánosítás nyilvánvalóan ahhoz a klerikális egyházképhez kötődik, amely az Egyházat a papokkal azonosítja. Hasonlóan közhelyszámba megy, hogy a válság kivál2 Storia della Chiesa. (iniziata da A. Fliehe e V. Martin.) vol. XIV: La Chiesa al tempo del Grande Scisma e della crisi conciliare (1378-1449). Torino, 1977. 1109. 3 Néhány jellemző című munka a korból: Dietrich von Nieheim, De necessitate reformationis ecclesiasticae in capite et in membris. Pierre d'Ailly, Super reformatione Ecclesiae. Jean Gerson, De emendatione ecclesiastica. Domenico Capranica, Advisamenta super reformatione Papae et Romanae Curiae. Dionysius Certosinus, De deformatione et reformatione Ecclesiae. Domenico de Domenichi, Tractatus de reformationibus Romanae Curiae. 10