Tempfli Imre: A Báthoryak valláspolitikája - Studia Theologica Budapestinensia 25. (2000)
2. A Báthoryak valláspolitikája
érdekében Borromeo Károly milánói érseknek (+1584), a Rómában székelő bíborosoknak, Claudio Acquaviva (+1615)210 jezsuita generálisnak és másoknak. Mialatt Rómában a bíborossá kreálás előkészületei folytak, a király otthon, Lengyelországban egyengette András útját a varmiai püspöki káptalannál, hogy az idős püspök, Kromer Marton unokaöccsét koádjutorává fogadja. Miután Báthory Andrásnak a bíborosok közé való beválasztása az 1584. július 4-i konzisztóriumon megtörtént, István király november 20-i köszönő levelében többek között azt írta a Szentatyának, hogy különösen Erdélyben vár sokat unokaöccsétől.211 A halál azonban gyorsabban jött. Báthory István meghalt anélkül, hogy Erdélyben a püspökséget helyreállíthatta volna. Amikor halálának hírét V. Sixtus pápa (1585-1590) megtudta, az 1587. január 7-én tartott konzisztóriumon könnyes szemmel jelentette be.212 A valamikor „a kereszténység ellenségének" titulált királyért, akit semmiképp sem szeretett volna lengyel trónon látni a Szentszék, gyász-istentiszteletet tartott a pápa. 2.3. Báthory Kristóf és Dávid Ferenc Báthory István Lengyelországba történt távozása után a rendek bátyját, Kristófot választották meg és iktatták be erdélyi fejedelemnek. Erdély külpolitikáját továbbra is István vezette a Krakkóban székelő „erdélyi kancellárián" keresztül, csak a belpolitikában kapott szabadkezet Kristóf. Ennek a „csendes, békés és a nyugalmat szerető" vajdának az uralkodása alatt Erdély békét élvezett. Békés Gáspár leverésé210 1543-ban született és 1581-től 34 éven át vezette a Jézus Társaságot. 211 „Revocavi eum, quamvis alias quoque ob causas, potissimum tamen ob hanc, quo magis ipsius opera in Transylvania religio catholica propagaretur: de remittendo id etiam statuam, quod cum ex eius ipsius, tum maxime Ecclesiae in Transylvania provehendae usu fore, tum per ea negotia, quae in manibus habeo, fieri posse intellexero." Veress, E., Báthory levelezése, II, 285-286, nr. 790. 212 A konzisztórium ülésével kapcsolatban érdemes elolvasni Pastor, L. von, Geschichte der Päpste, X, 391. 70
