Tempfli Imre: A Báthoryak valláspolitikája - Studia Theologica Budapestinensia 25. (2000)
3. A jezsuiták erdélyi missziója (1579-1603)
Állt ez olyan helyekre is, ahol nagy volt a katolikusok száma, vagy pedig erős protestáns nyomás érvényesült. Gyulafehérváron sokan jártak a szentbeszédre (1582) és a hitoktatásra. Karácsonykor 60-an gyóntak, ami olyan helyen, mint amilyen a fejedelmi főváros volt, nagyon jó eredménynek számított. 1584 februárjában már 300-400 ember járt, hogy meghallgassa vasárnaponként az atyák prédikációját.267 Ilyenkor a jezsuiták zenés énekes istentiszteleteket szerveztek. Kolozsmonostoron és Kolozsváron is többen jártak a szentbeszédeikre. Vasárnap délelőttönként 300, délutánonként 800-1000 ember is egy-egy alkalommal. Nagyváradon szintén sok ember összejött, különösen vasár- és ünnepnapokon, vagy amikor a szegények ingyen fürödhettek az ottani fürdőkben.268 A jezsuiták beszédei olyan hatásosak voltak, hogy ahol csak megjelentek, a protestáns papoknak nem volt tovább maradásuk. Egyrészt mert, mint maguk az atyák is többször említették, a nép nem idegenkedett a katolikus vallástól; másrészt viszont, mert a protestánsoknak nem voltak már olyan felkészült prédikátoraik, akik képesek lettek volna szembeszállni velük. Campano provinciális írta Ladóról 1584. december 15-én kelt levelében, hogy „csodákat művel jó életével és buzgóságával. Már csaknem 100 falu követi (...) Bárhova érkezik, még ha hétköznap is van, Húsvétnak mondják."269 Capeci is hasonlóan nyilatkozott provinciálisának 1585. augusztus 9-én: „Egymaga (Ladó) többet tett ott (Váradon), mint a többiek együttvéve. Isten annyi kegyelemmel halmozta el, hogy ahová csak ment, megfutamította a protestáns lelkipásztorokat, fellelkesítette a népet, katolikusokat és eretnekeket egyaránt, és mindenki kéri jövetelét, még az eretnekek is."270 A protestáns rendeket egyre inkább aggasztotta a helyzet, viszont nem tehettek semmit, mert az atyák a fejedelem támogatását élvezték, és nem volt törvénybe ütköző, amit tettek. Ugyanis csak oda mentek, ahova hívták őket. Továbbá hitsorsosaiknak beszéltek, a más vallásúak maguktól mentek oda.271 Érdekes találmányuk volt a röpirat. Szintén 267 Bitay, A., ERKS, 47. 268 Bíró, V., Az erdélyi katolicizmus, 59. 269 MHA, II, 728-731, dók. 289. 270 MHA, II, 809-818, dók. 315. 271 Bíró, V., Az erdélyi katolicizmus, 55. 86
