Tempfli Imre: A Báthoryak valláspolitikája - Studia Theologica Budapestinensia 25. (2000)
2. A Báthoryak valláspolitikája
ekkor, Báthory idejében kezdték el működésüket, és a későbbi nagyok számára is - Jakob Syafaryznski, Simeon Nikowski, Martin Laterna - ekkor teremtődtek meg a kezdeti feltételek csírái.162 Nem lenne teljes Báthory István valláspolitikájáról a kép, ha nem kerülne említésre a királynak Litvániában kifejtett missziós tevékenysége. Az 1582-ben végleg Lengyelországhoz csatolt országban eleinte biztosította a többséget képviselő luteránusok számára a vallásszabadságot, de pillanatnyi kétséget sem hagyott afelől, hogy a katolikus vallás itteni megerősítésére és megújítására törekszik. Rigában visszavette a Szent Jakab- és a ciszterciek templomát, Dorpatban a Szent Katalin-templomot és a Szent Brigitta-kolostort, és ugyanezeken a helyeken letelepítette - természetesen missziós szándékkal - a jezsuitákat. Vilnába és Vendenbe pedig olyan püspököket nevezett ki Georg Radziwill illetve Otto von Schenking személyében, akiknek erősen prozelita beállítottsága mindenki előtt közismert volt.163 A birodalomban másutt eltekintett a Gregorián-naptár bevezetésétől, itt - a katolikusság megerősödését célzó - rendeletben íratta elő annak tiszteletben tartását.164 Nem nehéz észrevenni szándékát: éppen Litvániában szerette volna legjobban megerősíteni az ortodoxia és a luteranizmus támadásának leginkább kitett katolicizmust. Lengyelországban is ő teremtette meg a lehetőségét annak, hogy a katolicizmus magára találjon, azonban úgy, hogy az ortodoxok, a protestánsok és a „disszidensek" szabad vallásgyakorlatuk biztosítóját lássák benne. Ezt a jellemvonását Erdélyből hozta magával. A 16. század 70-es éveinek Erdélye vallásos szempontból olyan volt, mint egy mozaikkép. Nagy luteránus, kálvinista és unitárius területek között kis katolikus szigetek árválkodtak. A szektákról, illetve azok követőikről nem is beszélve, akiket Antonio Possevino 1583- ban írt Transilvania című könyvében oldalakon keresztül szörnyűl- ködve sorol. Neki köszönhetjük azt a tárgyilagos és részletes helyzet- jelentést is, amely a 70-es évek katolicizmusa tengődését tárja szemünk elé. Eszerint Erdély mintegy 50.000 katolikusának összesen 24 pap jutott, ebből a székelységnek (40.000 katolikus) tíz fő, akik közül hat 162 Völker, K., Kirchengeschichte Polens, 223. 163 Kleeberg, G., Die polnische Gegenreformation in Livland, 17-69. 164 Uo. 60-70. 60
