Tempfli Imre: A Báthoryak valláspolitikája - Studia Theologica Budapestinensia 25. (2000)
2. A Báthoryak valláspolitikája
Zsigmond Ágost állította ki a lengyelországi poroszok városainak, a másikat szintén ugyanő adta 1572. május 2-án Krakkó város luteránu- sainak. Báthory a legkevésbé sem törekedett arra, hogy a luteránusok hátrányos jogi helyzetét kihasználva megtörje őket. Még akkor sem, amikor a petrikaui zsinat 1577-ben arra akarta rávenni, hogy a Varsói Konföderációt rúgja fel. Sőt azt sem próbálta meg sohasem, hogy a luteránus egyház belső dolgaiba belefolyjon. Ez utóbbi nagyobb mozgási szabadsággal rendelkezett, mint az ortodox egyház. Báthory csak azon igyekezett, hogy - megvédve jogaikban a luteránusokat - biztosítsa az ország belső békéjét. 1578. október 27-én keményhangú figyelmeztetést intézett azok ellen, akik a krakkói imaházukat megrohanták. Halálbüntetés terhe alatt tiltott meg minden vallási jellegű zavargást. 1581. szeptember 30-án, a Pskówi táborból kelt, Abramovicz János vilnai bánnak címzett levelében Báthory egy tanácsosi bejelentésnek akart utánajárni. Litvániai nagyhercegségéből evangélikus vallású alattvalói ugyanis azt a hírt küldték, hogy a fővárosban nagy felbolydulást okozott a katolikusok erőszakoskodása, amellyel először a vilnai püspök142 parancsára a nyomdásztól elvették és a Szent János- templom előtt elégették az evangélikus könyveket, aztán nem akarták megengedni az evangélikusoknak, hogy azok temetési menetükkel bizonyos utcákon, vagy a Szent János-székesegyház előtt végigmenjenek, amikor pedig a temetési menet hazaigyekvőben van, a katolikusok gúnyolják őket. És történik mindez papjuk felbujtására. A király válaszában felhívta Abramovicz figyelmét arra, hogy a hitnek erőszakkal, tűzzel-vassal való terjesztése sok vérömléshez és jogtalansághoz vezet. Sokkal jobb azt oktatással és jó erkölcsökkel tenni. A katolikusoknak pedig - így a rendelet - egyenesen tiltsa meg, hogy erőszakoskodjanak a luteránusokkal szemben. Emellett ismételten hitet tett kivételes vallástürelméről, amikor így írt: „(...) úgy senkit sem akarunk erőszakkal a hitre kényszeríteni (...). Ezt a kötelezettségünket mi mindig is szem előtt tartottuk és mindenkit hitében és lelkiismeretében a mindenható Isten ítéletére bízunk, 142 Protaszewicz Valerian 1555-1579. 53
