Tempfli Imre: A Báthoryak valláspolitikája - Studia Theologica Budapestinensia 25. (2000)

1. Az új állam neve: Erdély

Habsburg éra (1551-1556) után Bornemissza Pál (11576) erdélyi püspök - akinek Bécstől az volt a megbízatása, hogy a reformáció terjedését meggátolja és Erdélyt Ferdinánd pártján tartsa -, 1556-ban elhagyta Erdélyt és híveit. A protestáns Petrovics Péter helytartó pedig, aki a kiskorú János Zsigmond helyett kormányzott, „a régi bálványozó papi rendet élete megváltoztatására kényszerítette"; a barátokat elűzte, a zárdákat feloszlatta.82 Tette ezt az 1556. novemberi országgyűlés határozatának értelmében, melynek 48. cikkelye úgy intézkedett, hogy az egyházi javak többet a katolikusoknak vissza ne adassanak.83

A katolikusok helyzete Izabella halála után (1559) rosszabbra fordult, az 1562-es székely lázadás után pedig még csak súlyosbodott, mert a Székelyföldre telepedett más vallású főurak a székelyek vallási egységét is megbontották.

1566-ban Erdélyben a reformáció ismét új szakaszhoz érkezett. A katolikus-ellenes hangulat ekkor érte el tetőpontját. A március 10-én megnyílt tordai országgyűlés, amelyen a megjelent nemesek többsége már protestáns volt, száműzte mindazokat a papokat és szerzeteseket, akik nem csatlakoztak valamelyik új hithez. 4 így jártak el a nagybányai, a medgyesaljai, a nyírbátori és a nagyszöllősi ferencesekkel, éppúgy, mint a nagyváradi káptalannal. Csak a csíksomlyói barátok maradhattak.85 A novemberi, Szebenben tartott országgyűlés pedig megismételte ezt a papokra és szerzetesekre vonatkozó kitiltást, úgyhogy a katolikusoknak alig volt némi lehetőségük hitüket, más felekezetekhez hasonlóan, szabadon gyakorolni.

Ahonnan a klerikusok önként nem távoztak, onnan elűzték őket, a katolikus hívek pedig az ország nagy részében gondozás nélkül ma82 Jakab E., Dávid Fermez emléke, Budapest 1879,83.

83 „Ut bona Episcopatuum, Capitulorum, Conventuum, praepositorum, aliarum item personarum ecclesiasticarum non reddantur illis, a quibus adempta sunt, quin potius (...) in bonum et necessitates regni publicas (...) exponantur." EOE, II, 302-303.

84 „... miért hogy az úr Istennek jó voltából az evangeliomnak világosságát az ö felsége birodalmában mindenött felgerjesztötte, és kévánja, hogy az hamis tudomány és tévelygések az anya szent egyházból kitisztittassanak, egyenlő akarattal végeztetőd, hogy afféle egyházi renden való személyek, kik az pápai tudománhoz és emberi szerzéshez ragaszkodtanak, és abból meg térni nem akarnak, az ö felsége birodalmából mindenönnen kiigazittassanak." EOE, II, 302-303.

85 Vő. Endes M., Erdély három nemzete, 143-144; Szőke ]., Az erdélyi püspökség története az átmeneti szünetelés időszakában (1556-1713), in: Szőke Márton Áron, Thaur/Inns- bruck, 1988,101.

32