Tempfli Imre: A Báthoryak valláspolitikája - Studia Theologica Budapestinensia 25. (2000)

1. Az új állam neve: Erdély

teljes vallásszabadság volt, elsősorban közületekre és területi elvekre épült, nem pedig az egyén saját lelkiismeretére. Abban az időben viszont nagy jelentőséggel bírt, mert a különböző vallások egy államon, egy területen, egy nemzeten belül, minden területi kötöttségtől függetlenül élhettek egymás mellett.

Lássuk, most külön-külön a különböző vallásfelekezeteket.

1.2.1. A luteránus vallás helyzete

Erdélyben a szászok - Németországhoz fűződő kulturális és szellemi kapcsolatukból kifolyólag - még a mohácsi vész előtt megismerkedtek a luteránizmussal. Az első reformátorok Várday Ferenc (1513-1524) püspök idejében léptek fel. Szebenben két sziléziai szerzetes már 1526-ban Luther Márton (1483-1546) szellemében prédikált és még ugyanebben az évben németül celebrálták az istentiszteletet „a szász fővárosban".14 Véglegesen azonban a szászok csak akkor szakítottak a régi vallással, amikor Erdély 1541-ben teljesen elszakadt a magyar koronától, és ezzel az esztergomi érsek fennhatósága Szeben és Brassó esperességi kerületei fölött megszűnt.

Az istentiszteletet Brassóban reformálta meg először Honterus János (1498-1549)15 Johann Fuchs és a Philipp Melanchthontól (1497- 1560) éppen akkor hazatérő Valentin Wagner (+1557) segítségével 1542 őszén az augsburgi hitvallásnak megfelelően, a Formula reformationis ecclesiae című művével. 1545-ben pedig „Erdély apostola", ahogyan Luther nevezte őt oly nagy előszeretettel, kiadott egy dogmatikai, liturgikus és egyházjogi programot Reformatio Ecclesiae Coronensis ac totius Barcensis Provinciae címmel.

Miután ez a szászok politikai szervezetének tetszését megnyerte, az Universitas Saxorum Honterus irányelveinek bevezetését a reformációhoz csatlakozó összes szász városoknak előírta. Honterus „Reformkönyvecskéje" szélvész gyorsasággal terjedt el az erdélyi püspök joghatósága alá tartozó Medgyesen, Szászvároson és Besztercében

14 K. Bihlmeyer - H. Tüchle, Storia della Chiesa, III, 283. Vö. még Szilágyi S., Erdélyország, I, 372.

15 Családi nevén Johann Graß. Mint Ferdinánd hívének, menekülnie kellett. Előbb Krakkóban, majd Wittenbergben, 1533-tól Baselben tanult. Bár itt a helvét irányzat befolyása alá került, hazatérve mégis Wittenberg szellemében adta ki Szent Ágoston írásaival kapcsolatos műveit. Kimerítő életrajzot egyébként Roth, E., Die Reformation in Siebenbürgen, I, 36-86 lapjain találni.

17