Tempfli Imre: A Báthoryak valláspolitikája - Studia Theologica Budapestinensia 25. (2000)
1. Az új állam neve: Erdély
mederbe terelték, és a négy nagy vallás elismerésével a közöttük támadó viszályt megszüntették. Maga az erdélyi fejedelemség a vallás- szabadság örök szimbólumává vált. Jóllehet mind a mai napig folyik a történelmi vita, mennyiben volt ez a szó mai értelmében vett vallás- szabadság, de a tényt elvitatni nem lehet: míg Európa más államaiban a felekezetek és vallások között véres háborúk dúltak, Erdélyben senkit sem végeztek ki vallási hovatartozása miatt. Ez volt a helyzet 1571- ben is. János Zsigmond 1571. március 14-i halálát a rendek néhány napig titokban tartották. Szükségesnek vélték, hogy a jogutódlás kérdését tisztázzák. Az elhunyt fejedelem kedveltje és titkos jelöltje, Békés Gáspár (+1579), aki az ez idő tájt Erdélyt elfoglalni és megtartani még nem tudó Habsburgok támogatását is élvezte - a speyeri szerződés (1570) ratifikálását aláírandó -, éppen Bécsben tartózkodott. Sietett is haza, hogy a választáson jelenléte nyomjon valamit a latban. A rendek viszont nem kedvelték János Zsigmond felkapaszkodott szürke eminenciását. Inkább szerettek volna a fejedelmi trónon egy „jámbor, istenfélő öreg nemzetségből" származó Báthoryt látni. így esett 1571. május 25-én egybehangzóan választásuk a Somlyói Báthory Istvánra. A tanult, tapasztalt, emberséges hadvezér és diplomata személyében méltó ember került az ország élére. Az Erdélyt sajátjának tekintő szultán Báthoryt megerősítő athna- méja - amelyet csak a választás megtörténte után nyitottak fel - így már kész tényeket talált. „A XVI. század második felének legnagyobb államférfiúja"4 1533- ban született. Először az esztergomi érseknél, Várdai Pálnál, majd a bécsi udvarnál apródoskodott. 1549-től Páduában tanult, ahonnan a sokak által megcsodált ragyogó humanista műveltségét hozta magával, de már egy évvel később otthon volt. 1559-ben - Izabella királynő jóvoltából - az északi részek kulcsfontosságú várának, Nagyváradnak lett a kapitánya, s ilyen rangban részt vett János Zsigmond fejedelem háborúiban és diplomáciai tevékenységében. 1565 és 1567 között - fejedelmi követeként - Miksa császár (1564-1576) foglya volt. Bár János Zsigmondnál kegyvesztettnek számított, a józanul mérlegelő erdélyi rendek mégis őt választották fejedelemnek. Amikor őt trónra emelték, azt tulajdonképpen a speyeri szerződés 4 Erdély, 1,448. 11
