Tempfli Imre: A Báthoryak valláspolitikája - Studia Theologica Budapestinensia 25. (2000)

Utószó

denütt más és más eszközökkel. Az elsőben, miután a disputák eredménytelenül zárultak, a fegyverek vették át a szót és kirobbant az európai történelem egyik legsajnálatosabb eseménye, a harmincéves háború (1618-1648), rengeteg anyagi és emberi áldozattal. A másik kettőben viszont hamarosan sikerült egyfajta modus vivendit találni.

Mindkét országban jelentős szerep jutott ebben a folyamatban a Báthoryaknak, elsősorban Báthory Istvánnak, aki bátran nevezhető a toleráns, felvilágosult valláspolitika megteremtőjének.

Erdélyben Báthory István eléggé stabil külpolitikai, viszont - a vallási megoszlás miatt - forrongó belpolitikai helyzetet talált. Többé- kevésbé még az 1566-os tordai és az 1571-es marosvásárhelyi ország- gyűlések törvényei voltak érvényben. Ezek szerint négy elismert vallása volt a fejedelemségnek: a kálvinista, a luteránus, a katolikus és az unitárius. Megtűrt vallásnak számított az ortodox, mert nem az államalkotó nemzetek fiai vallották. A vallások jogait tiszteletben tartva egy éven belül rendet teremtett. A könyvcenzúra kihirdetésével elejét vette a további szélsőséges újításoknak. Ha nem is vette kezébe a vallási élet irányítását, de nagyobb beletekintést követelt meg e téren, mint János Zsigmond. Azzal, hogy tiszta helyzetet igyekezett teremteni, elősegítette a vallások békés egymás mellett élését. Érdekes módon, katolikus hitét és meggyőződését sem tagadta meg. Sőt, ezzel a toleráns magatartásával egy békés, katolikus reform előkészítője és pártfogója lett. Erdélyben nem sokat tehetett a katolikusság érdekében, de már az is jelentős tény, hogy elfogadtatta magát a zömében protestáns rendekkel. A rendek az ő békés magatartásának köszönhetően enyhítettek később katolikus-ellenességükön.

Lengyelországban sem volt könnyebb dolga. Politikai és vallási szempontból egyaránt kényes volt a helyzete. Kitűnő diplomáciai érzéke, toleráns magatartása és az a messzemenő tisztelet, amellyel mindenkit kezelt, függetlenül vallási hovatartozásától, átsegítették a kezdeti nehézségeken. Valláspolitikáját éppen ezek a tulajdonságai teszik egyedivé.

Mindkét helyen Báthory számára a valláspolitika - elsősorban meggyőződés kérdése. Meg volt győződve a katolikus vallás igazáról, személyes vallásosságából ki is tűnik mély hite. De soha, semmilyen körülmények között nem akart katolikus hitre kényszeríteni senkit. Számára a másik ember sérthetetlen, annak személyes meggyőződése tiszteletet érdemel.

115