Tempfli Imre: A Báthoryak valláspolitikája - Studia Theologica Budapestinensia 25. (2000)

3. A jezsuiták erdélyi missziója (1579-1603)

nem jöhet, mert akkor - az In Coena Domini bulla értelmében - maga is kiközösítés alá esne.327 A fejedelem ekkor döbbent rá arra, hogy kiközösítés alatt van. Utána Róma felé tapogatózott. 1589 januárjában az Erdélyben időző olasz Michele Melchiort Velencébe küldette, hogy az a pápai nunciussal a kapcsolatot felvegye. A fejedelem először is elnézést kért, amiért a „kémkedéssel megvádolt" rendet száműzni kényszerült, majd biztosította a nunciust arról, hogy ezennel ha kell, akkor a jezsuitákon kívül más rendbelieket is beenged és számukra a kolozsmonostori rendházat berendezésével együtt a rendelkezésükre bocsátja. Mindössze azt kérné, hogy a pápa nevezzen ki egy bíborosvédnököt Erdély számára. Befejezésül azt is szeretné megérdeklődni, hogy miként fogadnák Rómában küldöttét, vagy levelét.328

Michele Melchior egy levelet is vitt tarsolyában, mégpedig a fejedelem unokatestvéréét, Báthory Istvánét, aki 1589. január 26-i keltezéssel magának a pápának, V. Sixtusnak (1585-1590) írt. Levelében kifejtette, hogy „bár semmiképpen sem tudták megakadályozni az országgyűlésen a rend kitiltását, annál is inkább, mert a kormányzó kálvinista volt, a katolikus vallás nem halt ki egészen ezen a vidéken". Mert azt azért a katolikus főurak (és a fejedelem) elérték, hogy katolikus papok és testvérek publicamente et privatamente akármelyik nemesember mellett maradhatnak. „Csak ne legyenek jezsuiták".329

Báthory Zsigmond 1589. április 28-án ismét írt Lelesznek. Ecsetelte neki lelke nyomorult állapotát. Hivatkozott arra, hogy nem tudta, mit hoz magával a medgyesi rendelet, hogy „ezzel nemcsak Leleszi, hanem az egész kereszténység ellen vétkezett". Panaszkodott, hogy a döntő pillanatban mindenki magára hagyta. Aztán meg: bár nyilvánosan felolvasta az esküt, de belül másképpen értette. Végül megfogadta, hogy bármit kész megtenni, hogy jóvátegye tettét.330

Leleszi levele nem maradt ránk. Zsigmond május 15-én magának a pápának és a jezsuita generálisnak írt, saját kezűleg. V. Sixtusnál a

327 Később mégis csak bejött és ő lett a fejedelem gyóntatója. Vö. Szilas, L., Carrillo, 8.

328 Melchior Micheli velencei nemest, aki a Szent Maurizio és Lázár rend perjele volt, tulajdonképpen Báthory István küldte Velencébe, hogy számoljon be a jezsuiták kiűzéséről. Ez eleget is tett küldetésének.

329 MAH, III, 383-384, dók. 105.

330 MAH, III, 438-441, dók. 130.

105