Tempfli Imre: A Báthoryak valláspolitikája - Studia Theologica Budapestinensia 25. (2000)
3. A jezsuiták erdélyi missziója (1579-1603)
az engedje át sorai között a vitatkozni akaró jezsuitát, ha van egyáltalán ilyen valaki jelen. A katolikusok lélekszakadva szaladtak az atyákért, akik éppen énekeltek és kereszteltek. Non erat hic tempus et locus consultationis, an ire deberemus. Agebatur enim de honore totius Ecclesiae catholicae - írja Szántó, és ez a mondat mindent elárul arról, mi hevítette a jezsuitákat. Három napon át, napi 6-7 órán keresztül állta a sarat 303 kálvinista és luteránus lelkésszel szemben, akik a pápai primátust, a szentek segítségül hívását, a purgatóriumot és a jócselekedeteket támadták.313 És sikerrel. Még az sem akadályozta őt a győzelemben, hogy beszéde alatt a protestáns lelkészek lábukkal doboltak... A vitában aratott győzelem megerősítette a katolikusokat, de Szántónak hamarosan mennie kellett. A toleranciában nevelkedő ellentábor már nem tűrte szó és tettlegesség nélkül a képzett, vitákért lelkesedő jezsuita atyákat. Sem itt, sem másutt Erdélyben. 3.2. Báthory Zsigmond restaurációs kísérlete Kristóf halála (1581. május 27.) után kiskorú fia került a fejedelmi székbe, a kormányzás dolgait azonban István király, illetve előbb egy három tagból álló kormányzótanács (Kovácsóczy Farkas kancellár, Kendy Sándor és Sombory László), majd ezután egy helytartó, Giczy János (+1589) intézte. Zsigmondot (+1613) még apja, Kristóf vajda a jezsuiták gondjaira bízta, bár anyja, Bocskai Erzsébet (+1581) és nagybátyja, Bocskai István (+1607) kálvinisták voltak. A gyermek kitűnő nevelést kapott tőlük. Az atyák jól felkészítették az uralkodásra: az olasz zene és művészetek szerelmese kitűnően beszélt latinul és olaszul is.314 Nagyon sok reményt fűztek uralkodásához, vezetése alatt (1588- 1602) azonban Erdély legszomorúbb történelmi időszakát élte. „A nagy család e beteglelkű sarja nem volt képes szilárd politikát követni: hol elhagyta Erdélyt" - átadva azt Rudolf császárnak (1576-1608) -, „hol visszatért" - hogy pár hónappal később ismét lemondjon a trónról, nagybátyja, a bíboros Báthory András (+1599) javára -, „mindent 313 MAH, III, 78-86, dók. 32. 314 Vő. Sebestyén, M., Erdélyi fejedelmek, 11. 99
