Muzslay István: Magyar diákok a Leuveni Katolikus Egyetemen (1532-2000) - Studia Theologica Budapestinensia 24. (2000)

Diáksorsok

Megnéztük a Duna forrását is, miközben a fiú állandóan be­szélt. Hagytam is, hogy lássam, mit használt neki a kiváló pszicho­terápia. Hamar észrevettem, hogy valami nem stimmel. Mit ért a sok kiadás? A legény maradt a régi. Itthon azt mondtam neki: — Fütyülünk a pszichiáterekre! Elővesszük a józan paraszti eszünket. Beteszlek egy apátságba kertészkedésre. Egész nap dolgozol a friss levegőn. Kifáradsz, mint a ló és megéhezel, mint a farkas, utána alszol, mint a duda. Biztosan rendbe jössz. így is lett. Közben reméltem, hogy odaszokik, és ott marad végleg. Csaknem minden kolostorban található ilyen együgyű fráter, aki hasznosítja magát. Őseinkkel is ilyen mulatott vala­mikor régen Sankt Gallenben... Egy esztendőt szépen kihúzott az apátságban. Dicsérték munkáját és magaviseletét. A zsolozsmát is együtt énekelte a szerzetesekkel. Megszerették. Én pedig nagyon örültem annak, hogy sikerült ez a „munkaterápia". Egy napon azonban eltűnt a fiú, mint a kámfor. Hová csa­vargóit a szerencsétlen? El sem tudtam képzelni. Fél év múlva állított be újra hozzám. Olyan volt, mint a gebe. Kocsimosó volt egy brüsszeli garázsban, és így tengette az életét. Az utcán véletlenül nekiment egy járókelőnek, és köteke­dett vele. Az rendőrt hívatott. A biztos úr azonnal látta, hogy ki íja-fia, és bevitette vizsgálatra az ideggyógyintézetbe. Onnan is megszökött, és hozzám menkült. Egy újság volt a kezében, benne egy antwerpeni gyémántcsiszoló hirdetése. íme a remek ötlete: Gyémántcsiszoló leszek! Mit mondhattam én erre? Semmit. Megfürdettem, megetet­tem, aztán azonnal levelet írtam az édesanyjának: — Kedves mama! Tessék minél előbb jönni a fiáért! Legjobb, ha hazaviszi. Maga biztosan megmentheti a életnek. A jó mama gyorsan megérkezett. Mielőtt velem beszélt vol­na, a kápolnába szaladt. Egy jó félórát térdelt ott a hideg kö­vön kitárt karokkal. Utána jött hozzám és elmondta az egész életét. Én pedig felfedeztem a fia nyomorúsága alapokát: örök­lötten terhelt. 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom