Muzslay István: Magyar diákok a Leuveni Katolikus Egyetemen (1532-2000) - Studia Theologica Budapestinensia 24. (2000)
Diáksorsok
öt órakor csöngetnek a kollégium kapuján. Kibújok az ágyból, és kitekintek az ablakon. A hadnagy úr áll a kapuban. — Mi van, pajtás? — kérdezem. — A belga határon jutott eszembe, hogy valamit elfelejtettem. — Mit? — Mondja meg a háziasszonyomnak, hogy mielőbb adja el a házat, és a pénzt utalja át a debreceni címemre. — Légy nyugodt! Megmodom neki... Utána újra vonatra szállt. Azóta semmit sem hallottam róla. A rajongó Csont-bőr, alacsony legényke, tele lelkesedéssel. A hit nemcsak hegyeket mozgat, hanem a „vasfüggönyt" is áttöri. Az orosz tankzárlat ellenére '56 november végén átjutott a határon, és meg sem állt Leuvenig. Kapkodva beszélte el a történetét. Esztergomban teológiát tanult, de nem akarták pappá szentelni. Miért? Majd mindjárt meglátjuk. Lemondott a papság gondolatáról, és beiratkozott agronómiára. Két éven át próbálkozott ezzel, de a vizsgaidőben mindig beteg lett. Ezt igazolni is tudta, hiszen az orvosok megértők a diákokkal szemben. Utána az egyetem patronálása alatt álló szociális főiskolára járt. Itt jobban boldogult. Két évfolyamot elvégzett kis elégségessel. Utána jött a baj... A belga papok figyelmeztettek, hogy gyakran megállítja őket az utcán. Gyónni akar, mert halálán van... Engem is sokszor felkeresett. Sokat beszélgettem vele, hogy megszabadítsam az aggodalmaitól, de nem sikerült. Végre elvittem egy neves pszichiáterhez. Hosszú jeletést készített az „esetről" a pszichoanalízise alapján. A jelentés lényege: — A fiút depresszióval párosult szorongások és alkalmazkodási nehézségek kínozzák. Mindezt már régen tudtam én is, de hagytam, hogy hónapokon át foglalkozzon vele, ami nem kis pénzembe került. 78
