Muzslay István: Magyar diákok a Leuveni Katolikus Egyetemen (1532-2000) - Studia Theologica Budapestinensia 24. (2000)
Függelék
állapodnom arról, hogy mit főzzön. A szükséges anyagot rendszerint telefonon rendeltem meg. Az üzletekbe főleg gyümölcs és főzelék érdekében mentem. Habár Belgiumban nemigen szokás az alkudozás, attól sem riadtam vissza. A szakács feladatát egy igen rendes család, a Vancsuráék látták el. A mosogató és a ház takarítónője Boros néni volt. Rendkívül szorgalmas, ügyes és takarékos asszony. Tojást, sört, gyufát és sok más apróságot árult a fiúk között. Óriási meny- nyiségben gyűjtötte a hulladék papírt, hogy értékesítse. Korán reggel az utca kukáit vizsgálta át, hogy értékes anyagokat gyűjtsön. Nem is csodálkoztunk, amikor négy évi szorgos munka után a város végén telket vett és szép kis házat épített. Vancsuráék kivándorlása Ausztráliába nagy változást hozott. Sajnáltuk, hogy elmentek. Hozzájuk hasonló szakácsot nemigen lehetett találni. Jelentkező volt ugyan bőven, de kevés volt bennük a köszönet. Egyszer jelentkezett egy idősebb, nagypofájú férfi. Azt állította magáról, hogy szakács, és azt kívánta, hogy adjunk mellé két fiatal lányt, és ő a legcsodálatosabb konyhát fogja elővarázsolni. Hamar átláttam a szitán, és nem is tárgyaltam vele. Végül újra egy kedves házaspár (Széman) lett a konyha vezetője. Nem voltak hivatásos szakácsok, de jól értettek a főzéshez. Nagyon igyekeztek, de képtelenek voltak a nagy diákcsoport étkeztetésével járó nagy hajszát elviselni. Sajnálatunkra a Kollégiumot elhagyták. Azt hiszem, hogy ezt ők is fájó szívvel tették. A következő, valóban hivatásos szakács Gál János volt. Feleségével együtt látta el a nehéz munkát. Nagyszerűen főzött. Egyre több kint élő magyar diák jött a kollégiumi étkezésre, sőt még a belga diákok is megjelentek. Kisebb nézeteltérésem Gálákkal is volt, de nagyon vigyáztam arra, hogy ne kerüljek velük összeütközésbe, mert nagy kár lett volna, ha elveszítjük őket. Már a forradalom előtt Leuvenben élő csoportból a leghűségesebb étkező vendégünk a Thür-Rechnitzer házaspár volt. 69