Muzslay István: Magyar diákok a Leuveni Katolikus Egyetemen (1532-2000) - Studia Theologica Budapestinensia 24. (2000)
Függelék
magyar diákot. Mindjárt Ágothára gondoltam, aki elfogadta a meghívást. Újév első napjaiban jött vissza hozzám, és újságolta: Visszakérem az útlevelet. Nem megyek Ausztráliába... 1966-ban feleségül vette Heylen professzor unokahugát, egy kedves flamand tanárnőt, aki három gyermeket ajándékozott neki... (Muzslay) 1957 augusztusában a Halléban tartott Szent István-napi ünnepségen találkoztam egy-két leuveni magyar diákkal, akiket még a veszprémi kisszemináriumból ismertem: Luczek Pista (azóta az USA-ban orvos), Harmath Laci (Kanadában mérnök) és Bognár Béla (tanár valahol az USA-ban). Ők biztattak, hogy menjek én is Leuvenbe tanulni. A gondolat nem igen lelkesített, öregnek és fáradtnak éreztem magam. Mégis rászántam magam arra, hogy utána nézek a lehetőségnek. Leuvenről, az egyetemről, a magyarok esélyeiről nagyon keveset hallottam és tudtam. Aztán mégis megpróbáltam. A végső lökést az adta meg, hogy megtudtam, Maróthy Laci is Leuvenben van. Lacit már a várpalotai rabbányában ismertem meg. Ő onnan 1953-ban szökött meg, és Ausztriába menekült. Mikor a határon feleségét is áthozta, aknára lépett, és az egyik lábát elvesztette. A Hallei találkozó után felkerestem Muzslay István jezsuita atyát, hogy megbeszéljem vele a tanulmányaim ügyét. Muzslay atya akkor még 34 éves, jókedvű, nagy munkabírású és fáradhatatlan ember volt. Nem fogadott tárt karokkal, de nagyon korrekt volt velem szemben. Megállapodtunk abban, hogy az 1957-1958-as egyetemi év kezdetén a Magyar Kollégium lakója lehetek. Kezdetben az egyetemi bizottság gondoskodik rólam mindaddig, amíg nem lesz kilátásom ösztöndíjra. Hamarosan a „Szabad Európa" alapítvány ösztöndíjasa lettem. Az ösztöndíjat Maróthy Laci befolyása és ügyessége révén kezdődött 58
