Muzslay István: Magyar diákok a Leuveni Katolikus Egyetemen (1532-2000) - Studia Theologica Budapestinensia 24. (2000)
Az Ómagyar Mária-siralom leuveni kalandja
Nyomban értesítette a berlini Magyar Intézet igazgatóját, Gragger Róbertét, aki Jakubovich Emillel együtt megvizsgálva a szöveget megállapította, hogy valóban magyar. Megtudták azt is, hogy a müncheni antikvárius, Rosenthal Jakab 1910-ben az észak-olaszországi Toscanában vásárolta meg a kódexet. Magyarországon a „Nemzeti Újságban" 1922. január 31-én megjelent cikkből értesültek először az Ómagyar Mária-siralom létéről. Gragger tanulmánya ugyanabban az évben került közlésre a Nyelvtudományi Társaság „Magyar Nyelv" c. folyóiratában. A két világháború között Magyarországon az Ómagyar Mária-siralommal kapcsolatban megjelent minden tanulmány Gragger Róbert leírására támaszkodott. A magyar szöveg értelmezésébe hibák csúsztak be, mivel a magyar nyelvészeknek nem volt lehetőségük arra, hogy a kódexet is újra áttanulmányozzák, és a magyar szöveget összehasonlítsák az eredeti latin szöveggel. A kódex a leuveni egyetemi könyvtárba került 1922-ben. A könyvtár újabb leégésének a híre a magyar sajtóba is bekerült. Úgy tudták, hogy a magyar kódex is a tűzvész áldozata lett. Köszönet a szerencsés gondatlanságnak, megmenekült a pusztulástól. A könyvtár vezetősége azzal a céllal, hogy mielőtt a könyvtár állományába beosztanák, tudományosan feldolgozzák, több más kézirattal együtt berakta a katalógusterem és a könyvtári rész ajtaja mögött elrejett páncélszekrénybe. Ezután szerencsére elfeledkeztek róla... Minden más könyvtári anyag elpusztult a tűzvészben, csak a páncélszekrényben elrejtett kéziratok maradtak meg. A második világháború után végzett újjáépítés során fedezték fel újra. Tudományos feldolgozására csak az ötvenes évek második felében került sor. A következő könyvtári számot kapta: Sermones. Manuscrit. A. 6. Barczi Géza, a magyar Nyelvtudományi Társaság akkori elnöke írta, hogy 1947-ben lehetőség volt arra, hogy a Mária-si13
