Fülöp Tibor - Rihmer Zoltán (szerk.): Magyar katolikus egyházjogi bibliográfia 1917-1998 - Studia Theologica Budapestinensia 22. (2000)

Rihmer Zoltán: Előszó

3. A bibliográfia 1-től 950-ig terjedően megszámozott tételeit és az ezekhez kapcsolódó recenziós adatokat formai szempontból a következőképpen alakítottuk ki. Az egyes tételekben a szerzők és szerkesztők (recenzióknál a recenzesek) nevét kiskapitális, műveik címét pedig dőlt szedéssel emeltük ki (az utóbbi adat a recenzióknál értelemszerűen hiányzik). A műcím után az önálló műveknél rendesen a megjelenési hely és idő megadása következik (ezeket esetenként megelőzhetik a műcím után zárójelben közölt sorozati adatok). Az önállóban műveknél e helyen az őket tartalmazó önálló mű adatai (műcím, szerkesztő, megjelenési hely és idő) állnak minden kiemelés nélkül, ezeket pedig az adott önállóban mű pontos helymegjelöléssel (rendesen a kötetszámmal, ill. a kezdő és a befejező oldal számával) történő azonosítása követi. Ha a hordozó önálló mű időszaki kiadvány, ennek címe után rögtön a tagolódás alapegysége következik (rendesen a kötetszám, kivételesen [pl. a Távlatok esetében] a füzetszám), ezután a neki megfelelő évszám áll zárójelben, végül a hivatkozási sort az oldalszámok zárják. Azoknál a folyóiratoknál, amelyek egy köteten belül minden füzetben újra kezdik az oldalszámozást, a kötet- és évszám után, de az oldalszámok előtt a füzetszám is feltüntetésre került. Az információelemek elválasztásában a vessző az egyes adatcsoportokat különíti el egymástól, azokon belül pedig többnyire az alárendelést fejezi ki (pl. a füzetszám és az oldalszámok között). A pont a mű címben az alcímek előtt áll, a számok között pedig a mellérendelést jelképezi. A felső indexbe írt szám az évszámok után a kiadás számára, az időszaki kiadványok címe után pedig azok sorozati, ill. folyamszámára utal (pl. az ugyanazon néven később újraindult Katolikus szemle esetében).

4. A bibliográfiának a fentiek értelmében kialakított tételeit és a hozzájuk kapcsolódó recenziós adatokat tartalmilag az alábbi szempontok szerint csoportosítottuk.

a) Először elkülönítettük — amennyire ez a címek alapján lehetséges volt — a kánonjog 1917 előtti történetével foglalkozó irodalmat az 1918-ban hatályba lépett Codex iuris canonicit (CIC) és az egyéb jogforrásokat (pl. a zsinati jogalkotást, a partikuláris szabályokat) tárgyaló hatályos jogi irodalomtól. Ennek megfelelően a bibliográfia egy jogtörténeti és egy hatályos jogi részre oszlik, amelyek között időben a latin egyház első törvénykönyvének kihirdetési éve képezi a határvonalat. Az egyes alcímek alatt a tételek rendszerint a

16