Muzslay István: Az Egyház szociális tanítása - Studia Theologica Budapestinensia 17. (1997)
I. A szociális kérdés - 3. A munkáskérdés
Amíg a céhrendszer kézművese egy általa ismert ember vagy csoport számára dolgozott előre meghatározott áron és mennyiségben, a liberális gazdaságban a javak termelésének új struktúrája állt elő, amelyben nemcsak a termék, hanem a munka maga is árucikké, a piaci adásvétel tárgyává vált a kereslet és a kínálat törvényeinek megfelelően. Ennek következtében a munkásember állandó létbizonytalanságban élt. A munkanélküliség a szociális biztosítási rendszer hiányában együtt járt az éhhalál veszélyével. A klasszikus gazdasági iskola egyik nagymestere, D. Ricardo (1772-1823) bértörvénye szerint a munkabér sohasem emelkedhet a létminimum fölé. T. R. Malthus (1766-1834) természetesnek tartotta a munkásrétegek nyomorúságát, és ellenezte a szegények támogatását célzó törvényhozást, mert ezzel a népszaporodás ütemét növelnék. F. Lassalle (1825-1864), a német munkásmozgalom megalapítója a klasszikus iskola bértörvényét „vastörvénynek" nevezte. A szabadság és az egyenjogúság volt a liberalizmus alapelve, egyben az alaptévedése is. Azon a felfogáson alapult, hogy a feudalizmus és a céhrendszer kötöttségei alól jogilag felszabadult ember a valóságban is szabaddá vált. A valóságban csak az az ember szabad, aki rendelkezik a szabadságjogai gyakorlásához szükséges anyagi, fizikai és szellemi előfeltételekkel. A nincstelenség, a betegség és a tudatlanság inkább akadályozza az embert a jogai érvényesítésében, mint a céhrendszer vagy a merkantilizmus előírásai. Jogilag szabad, hogy elfogad- ja-e vagy sem a felkínált munkalehetőséget, de ha két kezén kívül semmije sincs, vagy ha a betegség megakadályozza a munkavállalásban, a munkanélküliség esetén szabadon éhen halhat. A képzetlen ember éppoly kevéssé szabad, mint a nincstelen vagy a beteg. A megfelelő műveltség és képzettség hiánya megakadályozza abban, hogy szabadon élhessen a lehetőségeivel. A polgárjogok kodifikálásának a korszaka és a munkaszerződés szabadsága a munkásság számára nem szabadságot, ha33
