Muzslay István: Az Egyház szociális tanítása - Studia Theologica Budapestinensia 17. (1997)

I. A szociális kérdés - 1. A rabszolgaság

francia király kereszteshadjáratának is keresztény rabszolgák kiszabadítása volt a legfőbb célja.

Két szerzetesrend is létesült erre a célra: a trinitáriusok és mercedáriusok rendje, amelyek tagjai fogadalommal kötelezték magukat arra, hogy szükség esetén önmagukat is váltságul adják a keresztény rabszolgák kiszabadítására.

A trinitáriusokat, „a Szentháromság fogolykiváltó rendjét" (Ordo SS. Trinitatis de redemptione captivorum) Mathai János, párizsi egyetemi tanár és Szent Félix remete alapította. A rendet III. Ince pápa hagyta jóvá 1198-ban. A fogolykiváltáson kívül kórházalapítással és betegápolással is foglalkoztak. Bámulatos gyorsan terjedtek el, főleg Franciaországban, Angliában és Írországban. Magyarországon is letelepedtek: Ilaván 1694- ben, Sárospatakon és Pozsonyban 1697-ben, Komáromban 1712-ben, Nagyszombatban 1716-ban, Egerben 1717-ben és Óbudán 1738-ban. Magyarországon II. József, „kalapos király" oszlatta fel a rendet A mercedáriusok (Ordo Sacer et Militaris B.M.V. de Misericordia de mércédé redemptionis captivorum) rendjét Nolascus Szent Péter alapította 1223-ban. Tagjai főleg a nemesség soraiból kerültek ki. FIárom csoportra oszlottak: lovagok, papok és segítőtestvérek. Különösen Dél-Amerikában terjedt el.

Sokan mások is követték a szerzetesek hősi példáját. A történészek szólnak például egy spanyol püspökről, aki afrikai rabságba jutott, és a saját kiváltására küldött összeget két ízben is mások kiszabadítására fordította, amíg ő maga a haláláig rabszolga maradt.

A Földközi-tenger vidékén a rabszolgaság gyakorlata folytatódott az egész középkoron át mind a muzulmánok, mind a keresztények között. Marseille és Perpignon levéltárai tele vannak a rabszolga-kereskedelmet szabályozó okiratokkal.

Semmiképpen sem helyeselhető, de emberileg érthető, hogy győzelmük esetén a keresztények is rabszolgákat ejtettek, így

16