Muzslay István: Az Egyház szociális tanítása - Studia Theologica Budapestinensia 17. (1997)

I. A szociális kérdés - 1. A rabszolgaság

és ha egy rabnőt tulajdonosa feleségül vett, az urával egyenrangú, szabad asszony lett.

„Emlékezzél, magad is rabszolga voltál Egyiptom földjén, s az Úr, a te Istened szabadított ki onnan. Ezért parancsolom meg neked, hogy te is így tégy " (MTör 24, 18).

A próféták gyakran védelmezték a rabszolgákat, és amikor az asszír támadások veszélyében forgó zsidók megfogadták, hogy valamennyi zsidó származású rabszolgát szabadon bocsátanak, Jeremiás próféta Isten súlyos büntetésével fenyegette meg őket, ha nem tartják be az ígéretüket. (Jer 24, 8-11) A rabszolgaság a zsidóknál azért sem volt túlságosan nehéz, mert a zsidó nép tiszteletben tartotta a fizikai munkát.

A kereszténység nem követelte a rabszolgaság azonnali megszüntetését, mivel az alapjaiban rendítette volna meg a társadalmat. A kezdettől fogva azonban új szemléletet teremtett vele kapcsolatban. Már ezzel is forradalmi változást hozott a társadalom életébe.

A főparancs, a szeretet törvénye mindenkivel, még az ellenséggel szemben is érvényes. Jézus követői sürgették, hogy az úr és a szolga viszonya is testvéries legyen: „Nincs többé zsidó, görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, — írja Szent Pál — mert mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban" (Gál 3, 28, 1 Kor 12-13).

Megható az a gyengédség, amellyel a hozzá menekült rabszolgát fogadta. Miután megkeresztelte, visszaküldte ugyan az urához, de már „nem mint szolgát, hanem mint többet, mint szeretett testvért" (Filem 16).

Alexandriai Szent Cirill említi, hogy a püspökök, papok és a diakónusok között rabszolgák is voltak (Catech. 17, 35). A 2. és a 3. század során a pápák között is voltak rabszolgák, így pl. I. Pius és I. Callixtus. A keresztény sírboltokon sohasem jelezték, hogy a halott rabszolga volt-e vagy szabad ember.

„Nálunk nincs különbség gazdag és szegény, rabszolga vagy szabad ember között" — írta Lactantius apologéta (Div. inst. V. 17).

14