Muzslay István: Az Egyház szociális tanítása - Studia Theologica Budapestinensia 17. (1997)

I. A szociális kérdés - 1. A rabszolgaság

Az antik civilizáció egyik legrégibb emléke Hammurabi (Kr. e. 1955-1913) babiloni király törvénykönyve, amely 2,25 méter magas hengeres oszlopon állt az egyik babiloni templomban. Innen hadizsákmányként Szuzarába került, ahol a francia archeológusok 1901 telén találták meg.

Ez a törvénykönyv a rabszolgaságot az egész asszír-babiloni világban elterjedt intézményként mutatja be. A társadalmat két fő részre osztja fel: a szabadok, az emberi jogok teljességének birtokosai, és a rabszolgák, akik csak tárgyai és nem alanyai a jognak. A két társadalmi réteg között foglalnak helyet a földművesek és a kisiparosok, akiknek jogi helyzetét nem tisztázta a törvény.

Az asszír-babiloni birodalmakban a hadifoglyokat a Kr. e. 12. századtól kezdték rabszolgává tenni, amíg azelőtt legtöbbször lemészárolták őket. A rabszolgatartás a Kr. e. 8. században vált általánossá. A ninivei műemlékek számos hadifogoly- és rabszolga-menet képét őrizték meg.

Pezsgő gazdasági élet alakult ki az Eufrát mentén. A szabadok kezében volt az őstermelés, a rabszolgatartás, a földművesek, az iparosok által végzett bérmunka és az egész kereskedelem, amely behálózta az egész akkor ismert világot.

Egyiptomban a rabszolgaság hatalmas méreteket öltött. Nemcsak a háborúk, hanem a rendszeres rabszolga-kereskedelem is gyarapította a rabszolgák tömegét. Ez a kereskedelem főleg az izmaeliták kezében volt. Ezek vették meg a bibliai Józsefet is, és Egyiptomba vitték (Ter 37, 25-28, 39, 1).

Az egyiptomi birodalom csodálatos művészetét az élet minden terhét viselő rabszolgahadak szomorú éneke kiséri. A piramisok falára sötét árnyékot vet a rabszolgafelügyelők korbácsa és a kizsákmányoltak nyomorúsága. Jellemző, hogy csaknem minden irodalmi alkotáson (valószínűleg rabszolgák munkái) áttükröződik a pesszimista szemlélet:

„Nincs igaz ember. A föld a gonosztevők martaléka."

11