Ladányi Erzsébet: Az önkormányzat intézményei és elméleti alapvetése az európai és hazai városfejlődés korai szakaszában - Studia Theologica Budapestinensia 15. (1996)
I. Jogelemek - intézmények - város - A francia területek városa és történetírása
az eredete ugyanis egy cité-re vagy château-ra vezethető vissza.13) Építményeik — főként a fal — a táj katonai jelentőségét fejezik ki főként s nem a város gazdasági erejét. Találóan összegzi: valamely város egysége és specifikuma kevésbé függött topográfiájától, mint inkább lakóinak életmódjától és tevékenységétől, ill. azoktól az intézményektől, amelyek igazgatták. A városfejlődés és az emberek, a bourgeoisie keletkezésének folyamatát Chédeville a burgensis szó megjelenésével kapcsolja össze.14 Ez a szó Közép-Franciaországban tűnik fel: először csak magában, majd a lovagtól való megkülönböztetésként ill. a cives-szel együtt fordul elő. Használata nem mutat rendszerességet, de mégis egyre gyakoribb az előfordulása. A XII. század elején már arra lehet következtetni, a cives és burgenses között nincs jogi vagy társadalmi különbség. VII. Lajos 1141. évi oklevelének formulája alapján a bour- geois-kat úgy lehet meghatározni: olyan városlakók, akik sem a papsághoz, sem az arisztokráciához nem tartoznak. A cives-szel való szembeállításuk csak ott marad meg, ahol — miként Toulouseban, Toursban, vagy Limogesban — igen markáns a topográfiai ellentét. Ennek a „suburbanus világnak" az életében nagy jelentősége van a vidéknek. Azért is, mert a »város«-ból járnak ki földjük megművelésére, másrészt a vidékről jöttek be, valamilyen mesterséget folytatni, azonban úgy, hogy közben megtartják vidéki földjüket s ennek művelésére vissza is járnak. Erre a sajátságos állapotra utal az a XI. századi kommuna-oklevél is, amely megengedi, hogy a polgárok privilégiumaik elvesztése nélkül hosszabb időre távol maradhatnak a városból „márciusukra és augusztusukra", vagyis a mezőgazdasági munkák főbb idejére. S végül mind a cité-ben lévő szabad kerületekben, mind a suburbanus völgyaljakban megjelentek a kertészek „hor- tolani", akiket a XI. század közepén egy szinten emlegetnek a szabókkal, szűcsökkel és molnárokkal. Ezek a „hortolani" elsősorban szőlő- és gyümölcstermeléssel foglalkoztak. Megélhetésüket azzal próbálták biztosítani, hogy termésük egy részét a piacon eladták. A nem a cité-ben ill. új városban (villes nouvelles) levő szőlők és kertek, a település körül mint egy négy kilométeres átmérőjű szabálytalan, de a településekhez a legnagyobb mértékben hozzá tartozó 13 Chédeville, 100-101. old. 14 Chédeville, 103. és köv. old. 29
