Ladányi Erzsébet: Az önkormányzat intézményei és elméleti alapvetése az európai és hazai városfejlődés korai szakaszában - Studia Theologica Budapestinensia 15. (1996)
II. A római és kánonjog Magyarországon: út a kibontakozás felé - Esztergom, a kiváltságlevél nélküli város
gatio között. A nádor, oklevele szerint úgy tudta, hogy 1352. augusztus 20-án Fehérváron, országgyűlésen ítélkezve az 1351-ben megerősített Aranybulla ősi rendelkezését teljesíti. Hasonló adat szól erről 1386-ban is.400 Ez a tekintély maradandóan mutatkozik meg abban is, hogy Fehérvár egyszersmind a koronázás színhelye. S bár Szent Istvánnak az általa alapított Mária-egyházhoz való kapcsolata a későbbiek során is közismert volt, és a királyi kápolna is itt működött, csak a koronázás színhelye maradt. A prépostság — miként Gerics József megírta (a 66. krónika fejezet tudósít erről) — szerette volna Szent István nevéhez kapcsolva, vélt jogának érvényesítését, alkalmazását a koronázás tekintetében is. Az említett krónikafejezet ugyanis a fehérvári prépostságnak adott egyházi szerelvényeket felsorolva két miseruhát (duó racionalia) említ, melyek Szent István kérésére akkora felhatalmazást nyertek a pápától, hogy bárki használja is azokat a misemondásnál, az jogosan kenhesse fel a királyt, koronázhassa meg és övezhesse karddal. Ez az igényelt jogosítvány — Gerics József megállapítása szerint — Magyarországon megfelelt a francia föld Saint-Denis apátságának 1165 után készült, de Nagy Károly nevében szóló, koholt kiváltságlevélben rögzített jogosítványainak. Ebben Károly előadja: „bizakodunk abban és valljuk, hogy Dénesnek, a szentséges mártírnak... és társainak... érdemeiért léptünk a királyság és császárság... csúcsára... Ezért Franciaország minden királya, minden érseke és püspöke... tanúsítson tiszteletet... pártfogónk Dénes úr tiszteletre méltó anya- szentegyházának és eme szent, valamint szenthely apátjának,... akarjuk, hogy országunk minden Krisztushívője ezt az egyházat, mint országunk minden egyházának fejét (caput) tisztelje, apátját prímásnak tartsa. Ezen kívül megtiltjuk, hogy utódainkat máshol koronázzák Franciaország királyaivá, mint ebben a templomban..."401 A gyakorlat sokszorosan igazolta, Magyarországon a koronázó az esztergomi érsek volt. Jelentőségének legpregnánsabb megfogalmazását IV. László korából ismerjük. 1288-ban az esztergomi érsekség fontos kiváltságleveleket szerzett IV. Lászlótól, s ezek egyikében a király így magasztalja az esztergomi főegyházmegyét: „...mindörökké tartó kiváltsággal... akarjuk megerősíteni... az esztergomi szentegyházat, 400 Gerics, 1987. 277. old. 401 Gerics, 1990. 78-79. old. 145
