Ladányi Erzsébet: Az önkormányzat intézményei és elméleti alapvetése az európai és hazai városfejlődés korai szakaszában - Studia Theologica Budapestinensia 15. (1996)

II. A római és kánonjog Magyarországon: út a kibontakozás felé - Esztergom, a kiváltságlevél nélküli város

re et nostro subinde semper studiosi fuerunt circa regium servitium et de suo proprio villam munierunt." Az oklevélben az „in malis finibus" te­lepítés célja és az erődítés feladata egyszerre fejeződik ki.385 Sopron helyzete a fentiek szerint a normandiai katonai kommu­nákéval hasonlítható.386 A koronához tartozó Nagyszombat és a katonai kommuna jegyeit hordozó Sopron bemutatása után, három olyan lényeges probléma­kör tárgyalására kerül sor, melyek számba veszik Esztergomnak, a kiváltságlevél nélküli városnak a királyi, majd érseki székhely voltá­ból adódó lényeges vonásait. Ezt követően az esztergomi kommunát mutatom be, ismereteim szerint az egyetlen Árpád-kori kommunát. A zárórészben a székesfehérvári kiváltságlevélről írok, különös tekin­tettel keletkezésének feltételezett körülményeire. Esztergom, a kiváltságlevél nélküli város Esztergom múltjának kutatói, miként Székesfehérváré is, kutatá­suk középpontjába az oklevelet adó, a pecsétet alkalmazó települést állították. Valójában mind Esztergom, mind Székesfehérvár három, jól elha­tárolható részből álló egység. Egyik része a királyi várszervezet, azaz a királytól közvetlen függésben lévő rész. Ennek jellemzője a várbir­tok (terra castri) és a proprius függésben lévő várjobbágyok (iobbagi- ones castri), várnépek (castrenses) színes, ám a XIII. sz. általunk vizs­gált korszakában lassan változó világa. A várbirtok létéből adódik: a királyi tulajdon mind Székesfehérvárott, mind Esztergomban igen je­lentős volt. A második rész az egyházi szféra: érseki, káptalani, pré­posti és egyéb egyházak számíthatóak ide. Birtokaik ugyanúgy, mint a rajtuk élő népek sokkal kötöttebbek voltak, mint a királyi magánúri 385 HO II. 38-40. old. 386 Vö. 49-50. jegyzet és a hozzátartozó szöveg. Mantes (1158-1159): Petit- Dutaillis 95. old. és 192. jegyzete. 140

Next

/
Oldalképek
Tartalom