Ladányi Erzsébet: Az önkormányzat intézményei és elméleti alapvetése az európai és hazai városfejlődés korai szakaszában - Studia Theologica Budapestinensia 15. (1996)

Bevezetés

így nyert város-kategóriából kizáródik a „Minderstadt", a késői középkorban keletkezett agrárjellegű kisváros, s egy sor aránylag fontos központ, amely létét (rangját), az ott létesített parlamentnek vagy püspöki székhely voltának köszönheti. A gazdasági elv árnyaltabb kifejtését Sombart megfogalmazásában is közli: „Gazdasági szempontból város az olyan emberek települése, akik létfenntartásukhoz idegen mezőgazdasági termékekre szorulnak." Az esetek nagy részében ez a Sombart által megfogalmazott ismérv azért bizonyult elégtelennek — írja Joris —, mert „a középkori városok többsége gazdasági síkon nem volt egyéb, mint falu."

Az öt kategória áttekintése után a tanulmány írójának az a véleménye, hogy kudarchoz vezetett minden olyan kísérlet, amely a város-fogalmat pontos kategória egyetlen meghatározásába kívánta „bezárni". Joris szerint hasonló kudarchoz vezetne az is, ha az általa bemutatott ismérvek mellett vagy helyett a városi lakósok foglalkozása, népességi és hivatási struktúrája kerülne a vizsgálatok középpontjába. Mint írja, minden „szabatos meghatározás" változatlanul zsákutcába visz. Éles logikával fejti ki, hogy a várostörténeti kutatást két világosan megkülönböztethető törekvés motiválja: az egyik az, amelyik a város-fogalmat egyetlen meghatározásba, ismérvbe akarta zárni; a másik — az utolsó száz év várostörténetírásának változása. Az ismérvek közül Pirenne megjelenéséig a leghangsúlyosabb a már említett jogi kritérium volt. A szerző utal a számtalan „Historie de la constitution de telle ville"-re. Pirenne a gazdasági tényezők főszerepét hangsúlyozta, de anélkül, hogy kizárta volna az intézményi, társadalmi és kulturális szempontokat. Amit Pirenne neve fémjelez, valóban globális történelem, de — teszi hozzá Joris — majdnem kizárólag írott forrásokra épül. S ezzel a megjegyzésével mintegy utal arra, hogy mit ért a várostörténetírás módszereinek változásán: minél több tudományág bevonását, még akkor is, ha az így nyert eredmények minden egyes városi sorsnak az egyediségét körvonalazzák.

Még az eddig elemzett ismérvek együttes alkalmazása, és az olyan „kritérium-kötegre" való hivatkozás sem léphet fel a város ideális, mindenhol és mindenkor érvényes meghatározásának igényével, amely egyszerre igyekszik számot vetni gazdasági, jogi és földrajzi szempontokkal. A városjelenség („phénomène urbaine - das Städtewesen") olyan szerves egység, amely szüntelenül átalakul és új

11