Krántiz Mihály: Órigenész élete és az Órigenész-kutatás - Studia Theologica Budapestinensia 14. (1995)
Jegyzetek - I. Órigenész élete és személyisége
54 H. CROUZEL, i. m. 34: „S'il faut faire confiance aux chronologies d'Eu- sébe.. .suivant Eusébe." 55 G. BARDY, Pour l'histoire de l'école d'Alexandrie, Vivre et Penser 2 (1942) 93. 56 Chronologie, 30. No 5. 57 R. CADIOU, La jeunesse d'Origène, Paris 1935. 338. 58 F. CAYRÉ kézikönyvében még 218-ra helyezi az utazást (Vö. Précis de Patrologie, Paris 1927.185); J. DANIÉLOU, Origéne, Paris 1948. 35.: „Parmi les voyages, il en est un. ..; J. QUASTEN, Inititation aux pères de l'Église, Paris 1956. 51: „II se rendit encore à Antioche. . ." J. DANIÉLOU, in NHE, Paris 1985. 196: „Vers cette époque. . ."; Még H. CROUZEL sem ad pontos évszámot, csak Euszebiosz alapján közli az eseményt: „. . .dit Eusébe..." (Vö. Origéne, Paris 1985. 34) 59 Az alexandriai korszak írásainak részletes elemzését lásd: P. NAUTIN, Origéne, Paris 1977. 61-64 és 368-371. 60 P. KOETSCHAU, Origenes Werke, Band V, Leipzig 1899. IX. 61 Vö. R. CADIOU, La jeunesse d'Origène, Paris 1935. 89: „Tout conduit à penser qu'on doit placer beaucoup plus tôt ses débuts, entre 214 et 218." Korábban még F. CAYRÉ is hasonló időszakot jelölt meg (Vö. Précis de Patrologie, Paris 1927.185). 63 H. CROUZEL, Origéne, Paris 1985. 32. Az órigenészi művet dicséri Ch. BIGG, The Christian Platonists of Alexandria, Oxford 1886, 121: „Origen was essentially a man of the student type. . .The marvel is not that Origen composed so much, but that he composed so well."; és R. GIROD, SC 162, Paris 1970, 9.: „La simple énumération de ces ouvrages est stupéfiante, cette partie de la vie d'Origène ayant été vraiment d'une fécondité exceptionnelle. On se demande comment il lui fut materiélle- ment possible de dicter, en si peu d'années, des ouvrages si nombreux, si considérables et si divers." 64 I. m. 38. 65 Vö. Com. in Joh. I. 2,12; V. 8; Com. in Matth. XV. 25,26; XVII. 6.; R. CADIOU megállapítja, hogy Órigenész maga is vágyakozott a papságra (vö. i. m. 372.; Jeromos, De vir. ill. 54; Euszebiosz, HE VI 8,4). Lásd továbbá Órigenész pappászenteléséről szóló általános irodalmat: M. JOURJON, A propos du „Dossier d’Ordination" d'Origène, in MSR 15 (1958); Th. SCHÄFER, Das Priester-Bild im Leben und Werk des Origenes, Regensburger Studien zur Theologie, Band 9, Frankfurt M 1977. 66 Vö. G. BARDY, Pour l'histoire de l'école d'Alexandrie, Vivre et Penser 2 (1942) 99; P. NAUTIN, i. m. 428; H. CROUZEL, i. m. 38. 67 Vö. HE VI 23,4: „Caesareában az ottani püspökök kezéből felvette a papszentelést." Ebből sokan arra következtettek, hogy Órigenészt két püspök, Theoktisztosz és Alexander együtt szentelte fel. Ez nem valószínű, mert általában a helyi püspök szentel. (Vö. P. NAUTIN, i. m. 428, No. 61.) 53
