Krántiz Mihály: Órigenész élete és az Órigenész-kutatás - Studia Theologica Budapestinensia 14. (1995)
III. Órigenész hatása - 4. Újkor
sítja azt a fajta allegóriát, amely a szöveg alkalmazott olvasásával fejti ki a teológiai jelentést. Ellenben hangsúlyozza, hogy egyedül a puszta szó hordozza az igazi jelentést: „A szavak egyszerű, tiszta és természetes jelentését teremtette Isten az emberekbe, ahogy a nyelvtan és a beszédgyakorlat használja."33 Jó példa a „nem-szószerinti" olvasás elvetésére Melanchton ítélete Órigenészről: „Ha Órigenész- től elvesszük az oda nem illő allegóriákat és a bölcseleti mondások erdejét, akkor mi marad?"34 Kedvezőbben állt Órigenészhez Pierre Dániel HUET, akinek Ori- geniana-ja (1668) - mely bevezette Órigenész görög nyelvű exege- tikai műveinek első kiadását - Órigenész életéről, tanításáról és műveiről az első kritikai tanulmányt jelentette. Több mint két évszázadon át az egyetlen feldolgozása volt Órigenész munkásságának. Huet művét vitte tovább a két maurista, Charles és Vincent DELARUE kritikai kiadásukkal (1753-59). Ezt folytatta K. H. E. LOMMATZSCH (1831) és J. P. MIGNE (1857) a Delarue-ék újra kiadásában. A Delarue kiadás - a latin fordítással, bevezetőkkel, jegyzetekkel - az első teljes kritikai kiadása volt Órigenész akkor ismert műveinek. A következő „klasszikus" tanulmány Órigenészről E. R. REDE- PENNING-é: Origenes, eine Darstellung seines Lebens und seiner Lehre, két kötetben, Bonn, 1841-46. E könyv inkább a történeti hitelességhez ragaszkodik kritikai hűséggel - mint a dogmatikai vagy egyházi szempontokhoz - és így nagyon kedvező képet fest Órigenészről. Charles BIGG tartalmas előadásai - amelyek később könyv formájában megjelentek - évtizedeken át általános bevezetésként szolgáltak, az allegorikus módszer félreértése ellenére is.35 Ugyanebben az évben (1886) jelent meg A. von HARNACK Dogmatörténetének első kötete és az órigenészi gondolkodást a kozmológiai elképzelés keretébe helyezte, s ez a mű egy fél évszázadra lendületet adott a további kritikai kutatásnak. Őrigenészben inkább a görög filozófust látta, mint a keresztény teológust.36 Ezt követte de FAYE háromkötetes műve,37 amely látszólagos sikerrel elfogadta Jeromos bírálatát Rufinus fordítói munkájáról és így figyelmen kívül hagyta a homíliák nagy részét, a De principiis megmaradt töredékeit és a Római levél kommentárját. Ez lehetővé tette az összehasonlító vallástörténeten nevelődött kutatók értelmezéseit, amely inkább a neoplatonikus és gnósztikus szempontokra figyelt, mint a hiteles keresztény hitre és misztikára.38 43
