Török József (szerk.): Mindszenty József emlékezete - Studia Theologica Budapestinensia 13. (1995)
Lipthay Endre: A Mindszenty-per az osztrák sajtó tükrében
Lipthay Endre lyek Mindszentyt elítélő nyilatkozatairól van szó.20 A „Heti világpolitika” c. rovatban előszeretettel rajzolgat a magyar főpapokról és az ügybe belekevert külföldi bíborosokról karikatúrákat. A lap beállítása szerint a per már „nem egy püspök, hanem egy hazaáruló ellen folyik”, és a „Mindszenty mártírkorona nélkül” c. írásban a főpap „nem hős, nem is mártír, amit a tárgyaláson tett vallomásai is bizonyítanak, s ahogy ezt a nyugati lapok próbálják elhitetni”.21 Az önálló véleményalkotás feltűnő hiánya és a budapestit frázisok szajkózása a Volksstimme tudósításainak nemcsak hitelén, hanem színvonalán is sokat rontott. Szintén a magyar kormányzat intézkedései mellett foglal állást, bár kétségtelenül több fantáziával, a szovjet hadsereg ellenőrzése alá tartozó Österreichische Zeitung. A lap, amely egyébként gyakran merít a moszkvai és a magyar rádió adásaiból, irigylésre méltó magabiztossággal nyújt támpontot az ügy helyes megítéléséhez, amikor jellegzetes fordulattal megállapítja: „Az embernek csak a Belügyminisztérium közleményét kell elolvasnia, s abból egyértelműen kiderül a népi demokrácia elleni bűntett.”22 A lap január 4-i számában roppant részletesen és színesen elemzi a vádakat, majd két nappal később a Magyar Rádióban elhangzott sajtókonferencia alapján demagógiától túlfűtött életrajzi összeállítást közöl Mindszenty „népellenes, reakciós” múltjáról, aki visszaélt egyházi hivatalával a demokrácia ellen, s akit már nem is lehet egyházi vezetőnek tekinteni, hanem a magyar állam veszélyes ellenségének.25 Egyébként ez a lap is remekül válogat, amikor kiemeli 22 londoni lelkész közös nyilatkozatát, amely óv attól, hogy a nyugati sajtó eleve elfogultan ítélje meg a magyar kormány intézkedését. Az Österreischische Zeitung szerint a nyugati lapok felháborodása a reakció hisztériakeltésének, hecckampányának tekinthető, az a kísérlet pedig, hogy „Mindszentyből hőst, ideált formáljon, rögtön összeomlik azon olvasók előtt, akik ismerik a magyarországi viszonyokat, hiszen Magyarországon teljes vallásszabadság uralkodik”.24 A perről diadalittas kommentárokat olvashatunk, miként takarítja el a magyar nép a reakció elemeit a fejlődés útjából. Az ítélet természetesen jogos, és a „per győzelmes eredménye nemcsak a magyar klerikális, imperialistabérenc reakció feletti győzelmet jelenti, hanem egyben csapás az amerikai háborús tervekre”.25 Eltekintve egy-egy utalástól, az osztrák lapok nem vállalkoztak hiteles Mindszenty-életút bemutatására, még akár a fent említett lap cáfolataként értékelhető rövidebb összefoglalásra sem. Csupán az amerikai zóna lapjában találkozhatott az olvasó néhány helyes életrajzi adattal. A Wiener Ku48
