Török József (szerk.): Mindszenty József emlékezete - Studia Theologica Budapestinensia 13. (1995)
Mészáros István: Marxista történészek Mindszenty-képe 1948-1992 között
Marxista történészek Mindszenty-képe 1948-1992 között ra került sor a Katolikus Egyház püspökei, elsősorban Mindszenty herceg- prímás és a hatalom, főként a kommunisták és a szociáldemokraták s más antiklerikális baloldali polgári-értelmiségi körök között.” Az iskolák államosításával — szerzőnk újonnan kialakított véleménye szerint — „az Egyház közéleti jelenlétének felszámolását alapozta meg, de sértette evangelizációs küldetésének teljesítését éppúgy, mint a katolikus szülők természetes jogát gyermekeinek vallásos nevelésére.” A pártzsargon régi kedvelt kifejezése azért itt is felbukkan: a proletár- diktatúra „adminisztratív eszközöket" vett igénybe Mindszenty bíboros ellen, de a folytatás már új: „a szégyenteljes koncepciós perrel eltávolították az Egyház éléről...” S a konklúzió — szemben történészeink korábbi torzításaival — már megfelel a valóságnak, Gergely Jenő tollán:„A hatalom nem kompromisz- szumra, nem modus vivendi-re, békés egymás mellett élésre törekedett, hanem győzelemre és az Egyház alávetésére, soha nem látott »államegyházi- ság« létrehozására tört.” Centenáriuma Terjedelmes cikket írt Gergely Jenő a Magyar Hírlap 1992. március 28-i számában ,/tz utolsó hercegprímás ” címmel, ebben azonban már újabb vádakat fogalmazott meg a bíboros ellen. Elismeréssel szólt Mindszenty bíboros diktatúra-ellenességéről, az 1945 utáni „megszállás szörnyűségeinek nyüvános elítélése, a százezer számra elhurcoltak, internáltak érdekében történő szótemelés,” a németek kitelepítésével, a felvidéki magyarokkal kapcsolatos jogtalanságok elleni íütakozás, az újabb igazságtalan békediktátum kritikája, „az egyre nyomasztóbb szovjet alárendelődésnek és kommunista hatalmi arroganciának az elutasítása” — mindez „az egész nemzet érdekeinek a védelmét is jelentette”. Szerzőnk úgy látja: a korábbi felfogással szemben „nem tartható az a vélekedés, hogy vele egy provinciális plébános került 1945-ben a Magyar Sión ormára, aki nem igazodott el ország-vüág dolgaiban.” Meglepően új a szerző korábbi nézeteihez képest a következő megállapítás: „Egyáltalán nem tartjuk kardinális kérdésnek, hogy a hercegprímás 159
