Fila Béla - Erdő Péter (szerk.): Teológus az Egyházben. Emlékkönyv Gál Ferenc 80. születésnapja alkalmából - Studia Theologica Budapestinensia 12. (1995)
Boda László: A túlvilág rejtvénye és a dimenziók
S ez a legmeglepőbb mintája annak, ahogyan az Evangélium szerint Jézus áthatol a zárt ajtón. Mindez az összkép persze lényegesen kedvezőbb lehetőséget ad a teológusnak, hogy összhangba hozza a hit alapján a világ teremtve fenntartott voltát. Ez ugyanis az atomista világkép számára megfoghatatlan. A dimenziók felől való közelítés leegyszerűsíti a választ a sok problémát okozó csoda kérdésére is. Nem a természettörvény megtöréséről, érvénytelenítéséről van itt szó, hanem a magasabb dimenzió törvényének érvényesüléséről, ha az levetül az alacsonyabb dimenzióba. Pontosan ezt fejezi ki a mondás: „Ami csoda a földön, az törvény az égben". A parapszichológia ismert jelenségei is megfelelő magyarázatot kaphatnak így. Akár a lebegés, akár a távolba látás, akár anyagi testek távmozgatásáról van szó, olyan dolgokkal állunk szemben, amelyek tulajdonképpen természetesek a magasabb dimenzióban, csak adott esetben számunkra rendkívüli jelenségnek számítanak (vö. Mens agitat molem) akkor, ha például a lélek nem a saját testének tagjait mozgatja, hanem távolabbi tárgyakat (tipikus parapszichológiái jelenség). Mindez — amennyiben karizma — teológiailag a Szentlélek kegyelmi hatásával magyarázható (pl. stigma). — Jézus mennybemenetele sem gondolható el olyan antropomorf módon, amely az adott kor világképéhez igazodik. Eszerint mint valami rakéta úgy emelkedik föl és tűnik el az ég felhőiben. A mennybemenetel voltaképpen dimenzió váltás. Jézus egyszerűen megszünteti a tér-idő dimenzióban látható jelenlétét. „Áttűnik" az örökkévalóság létformájába. Erről mondja Pál apostol a második korintusi levélben: „Mert a látható múlandó, a láthatatlan azonban örök" (4,18). Nem szabad elfelejtenünk, hogy a túlvilág és a láthatatlan valóság kérdésében az emberiség őstapasztalatáról van szó. Igaz, hitbeli őstapasztalatról, mely nem csupán a nagy világvallások hitében tükröződik sajátos változatokban (egyiptomiak, indiaiak, inkák, stb.), hanem a filozófia mindazon kérdésföltevésében, melyet a „metafizika" fogalmi körébe sorolunk, s amelynek egyik alapvető problémája: a jelenségvilág mögötti valóság. A jelenségvilág pedig épp a tér-időbeli tapasztalati világra utal. Ehhez járulnak az irodalom nagyjai, Homérosztól Shakespeare- ig, akik sajátos intenzitással élik át az intuíció belső fényénél az emberiség hitbeli őstapasztalatát. Elég ebben, a tekintetben Shakespeare sokat idézett fogalmát említeni, amely kifejezetten arra az „ismeretlen 326
