Fila Béla - Erdő Péter (szerk.): Teológus az Egyházben. Emlékkönyv Gál Ferenc 80. születésnapja alkalmából - Studia Theologica Budapestinensia 12. (1995)

Perendy Mária: A biológia és az élet

A „biológia" elnevezést az élettel vonatkozásban álló ismeretek összességének megjelölésére először Lamarc használta 1801-ben és Trevira- nus 1802-ben. A biológia alapítójának mégis Arisztotelészt tekintjük (384-322), aki több mint kétezer évvel ezelőtt összegyűjtötte az élőlényekre vonatkozó akkori ismereteket. De ő inkább filozófus volt, nem kísérletező természettudós. Egységes világszemléletét úgy fogalmazta meg, hogy minden dologban megtalálható az anyag és a forma (hűié és morphé) kettőssége. Azt azonban már nem kereste, hogy a különbséget és a fokozatot adó „forma" honnan ered. Az ő számára a világ adottság volt: a lét belső dinamizmusára nem gondolt. A középkori skolasztikus filozófia egy lépéssel tovább ment, amikor azt állította, hogy a „forma az anyag képességéből nő ki". Ebben pedig benne volt a meggyőződés, hogy az anyag valahonnan kapta a képességét. A filozófus ennél többet nem is akart mondani.

Napjainkban a biológia mint élettudomány a lélektan és a társadalomtudomány problémáinak összefüggésében világnézetté mélyült el. A korszerű biológia az egyes résztudományok kérdéseit az élet általános problémáira vonatkoztatja. Mögötte természetesen meghúzódik a fejlődéselmélet, mint magyarázat és egységesítő elv.

Az „élet" az életjelenségek összességét foglalja magába és egyben jelzi a megkülönböztetést az élettelentől. Az élőlényeknél (növény, állat, ember, mikroorganizmusok) az életjelenségek ezek: anyagcsere, növekedés, fejlődés, ingerlékenység, mozgásképesség, öröklődés, változékonyság, halál. Az embernél még hozzájön a szellemi tevékenység, de ez már a pszichológia körébe tartozik, nem a biológiáéba. Az életjelenségek a szervezetben lévő belső és külső életfeltételek kölcsönhatásában nyilvánulnak meg. Az élet fogalma a halál ellentétében is kidomborodik, bár a halál nem tekinthető életjelenségnek. Goethe szerint „az élet a természet legszebb találmánya, és a halál a mesterfogása, hogy sok élet lehessen". Egyiknek a halála elősegíti a másik életét.

A biológia legmélyebb és legbonyolultabb problémája a szerveződés. Az élő és az élettelen közötti minőségi különbség meghatározását itt keresik, de mindezideig nem kaptunk választ arra, hogy mi kezdeményezi és bonyolítja ezt a szerveződést, és főleg hogy miért van benne törvényszerűség. Ennek egyik oka nyilván az, hogy az élőben lévő „többlet" (életerő, életelv, lélek stb.) nem anyagi tényező. A természettudó256