Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)

Bozóky Pál Gerő: Szent István jeruzsálemi alapítványairól

Szent István király jeruzsálemi alapítványairól chia. 1092-ben a törökök bevonulnak Szmimába és Chioba, bevették Lesbost, Samost és Rhodost. 1091-92 folyamán Qulidzsi I. Arszlán egységes birodalomban foglalta össze a hódítók által alakított kisebb emirátusokat s így or­szága már az Eufrátesztöl a Márvány-tengerig terjedt. 1095-ben Jeruzsálem El-Afdal ibn Bedr kezére került, aki egyip­tomi kalifa volt, El-Mostali-Billah legjobb hadvezére. Jeruzsálemre újra nehéz napok vártak. A bizánci birodalom hatalma hanyatlóban volt és a palesztinai keresztények semmiféle segítségre nem számíthatnak az európai uralkodók udvarából, ahol a XI. század második felében egymást ér­ték az utódlási harcok. Ilyen bonyolult katona-politikai helyzetben a zarándokok sem re­mélhettek sehol pártfogást vagy védelmet. A krónikák tele vannak fosztogatások és mészárlások híreivel, beszámolóival. Jeruzsálemben a szent helyek latin őrei, szerzetesei sem kaphattak utánpótlást a nyu - gáti kolostorokból emberbaráti munkájuk és lelki hivatásuk gyakor­lásának folytatására. A nagy kolostorok elnéptelenedtek. A Szent Sír Bazilika és a híres hármas központ: a két latin kolostor és a zarándok- ház története újra homályba vész a félhold árnyékában. Mivel „vér- tanúságukról" vagy fogságukról” hírt nem találunk a korabeli krónikákban, feltételezhetjük, hogy egyszerűen kihaltak mind, akik átélték a különböző elfoglalásokat. A keresztény betegek és az öregek mellett bátor és jámbor civilek — férfiak és nők — vették át a szolgá - latot, így a régi falak nem maradtak lakatlanok, csak éppen barátok és apácák nem lakták már őket. A Jeruzsálemet visszavívó keresztesek meglepetése nagy volt 1099-ben, amikor a keresztény lakosság számbavételekor a férfi hospicium átvételénél megismerhették annak vezetőjét, a dél francia Gérardot, és a női hospicium fönöknöjét, a nemes származású Ágnes asszonyt. Szerzetesi fogadalmat egyik sem tett, hiszen a szerzetesi élet latin formája már rég megszűnt, de mint új irgalmas szamaritá­nusok őrt álltak a betegek, az árvák és az elhagyottak mellett. (86) A keleti jogszokásnak megfelelően puszta jelenlétükkel megmentették a helyet az elkobzástól. Más latin kolostor vagy zarándokház átvéte­léről nincs forrásunk. Idő közben mind elpusztultak. 51

Next

/
Oldalképek
Tartalom