Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)
Vizkelety András: Szent István képének alakulása a középkori és barokk irodalomban
Doctor et apostol, Budapest 1994. Vizkelety András Szent István képének alakulása a középkori és a barokk irodalomban A hagiográfiai kutatások sokszor — különböző megfogalmazásban — idézett summája: Minden kor megszüli a maga szentjét, aki példaszerű életével válaszol arra a kihívásra, amelyet az időhöz és helyhez kötött körülmények támasztanak az Egyház számára. A szentek életének irodalmi fixálásában a történelmi tények, irodalmi és ikonográfiái toposzok, fikciók, sőt nem egyszer manipulációk is oly gomolyaggá szövődnek össze, amelynek kibogozása a kritikai hagiog- ráfiát gyakran megoldhatatlan feladat elé állítja. Még kuszább és zavaróbb lehet ez az összkép, ha ez a szent egy glóriával felruházott király, akinek az írásbeliség által hordozott alakját a dinasztia ellen vagy mellett elkötelezett udvari historiográfia is befolyásolta. Mindezeknek a korabeli értékekhez és érdekekhez fűződő háttérelemeknek ellenére úgy tűnik, hogy hazánkban olyan időtlen alapkép alakult ki Szent Istvánról, amelyet mindig korszerűvé lehet tenni. (1) E kép kb. 1700-ig terjedő alakulásával és alakításának okaival fogok a továbbiakban foglalkozni. (2) Bizonyára sztereotipikus, de talán a valóságtól is kikényszerített jelenségnek tarthatjuk, hogy csaknem minden európai ország egyháztörténetének kezdetén olyan uralkodó egyéniség áll, aki a kereszténység történelmi szerepe és erkölcsi ereje által meggyőzve megke- resztelkedett, országának misszionálását elrendelte, a pogány ellenállást leverte és az Egyház szervezését alapítványokkal és ajándékokkal támogatta. Ezt a szent típust képviseli Franciaország és Németország számára Nagy Károly, Anglia számára northumbiai Osz- vald, Magyarország számára Szent István. Ezt a történeti feladatot persze nem egy, hanem több személy vagy generáció valósítja meg, mint a Frank Birodalomban Chlodwigtól Nagy Károlyig, de Magyar- országon is sok tekintetben már Géza volt a kezdeményező. A térítés és az egyházszervezés munkájában többnyire egy missziós személyiség (szerzetes, apát, püspök) áll az uralkodó mellett, akik így az állam 289
