Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)
Erdő Péter: Az esztergomi vikáriusi bíróság könyvkultúrája legrégebbi protocolluma tükrében
Erdő Péter IV. Összefoglalás Az Esztergomi Főegyházmegye vikáriusi bírósága legrégibb pro- tokollkönyvének áttanulmányozása alapján világos, hogy a XVI. század elején Magyarországon az egyházi bíróságoknál (legalábbis Esztergomban) nem vegyes, hanem tisztán bíróságiprotocollumot vezettek, mégpedig érett, abban az időben már láthatólag jól ismert és a gyakorlatban kicsiszolódott módon. Ennek az értékes írásos emléknek a további feldolgozása, illetve tervezett kiadása remélhetőleg részletesebb és plasztikusabb bepillantást fog nyújtani hazai egyházi bíráskodásunk gyakorlatába, mint ami az eddig ismert oklevelek és formuláskönyvek alapján lehetséges volt. Megállapítható, hogy az egyházi bíráskodás, és ezen belül is a pro- tocollum- vezetés hagyományának folyamatossága az országnak a mohácsi vész utáni összeomlása idején sem szakadt meg teljesen. Megjegyzendő, hogy a vizsgált protokollkönyv II. része a nagy- szombati vikáriusi bíróság gyakorlatának kezdeteit dokumentálja, egy olyan egyházi bíróság indulását, mely az érseki székhelynek a XIX. században Esztergomba történt visszaköltözése után is fennmaradt, (22) és mindmáig működik. Végül hangsúlyoznunk kell, hogy ez a protokollkönyv a közvetlenül Mohács előtti és a nem sokkal Mohács utáni időre nézve tanulságul szolgál az esztergomi egyházi bíróság gyakorlati szakembereinek könyvhasználatáról. A bíróság személyzetének keze ügyében voltak a kor nagy egyházi joggűjteményei, sőt a Corpus Iuris Canonicibe tartozó későbbi kisebb kollekció, az Extravagantes Ioannis XXII is. Természetesen glosszával ellátott példányt használtak, hiszen „a glosszát” idézik is. Ioannes Andreae-ra is hivatkoznak, mégpedig - úgy tűnik (23) - Commentaria Novella elnevezésű fő művére, annak isa Liber Sextust kommentáló részére (1338-1342). (24) EzaCom- mentarium az egész dekretális jogot végigmagyarázó, igen nagy hatású tudományos munka volt. Mivel a hivatkozásokban erre nincs utalás, kevésbé látszik valószínűnek, hogy a használt mű egyszerűen csak a Liber Sextusnak ugyanezen Ioannes Andreae glossa ordinariájá- val (25) ellátott példánya lenne. Inkább az a feltűnő, hogy a Ioannes 282
