Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)

Solymosi László: Hozott-e törvényt Szent István király a torlókról?

Hozott-e törvényt Szent István a torlókról?

A Szent István-kori törvények tanúsága szerint az ezredforduló Magyarországán a szabadságfogalom még egységes, tagolatlan volt, átfogta a liber nevezetű társadalmi kategória egészét. A társadalmi viszonyokat egyféle libertas, a született szabadok teljes szabadsága jellemezte. A felszabadított szolga is ezt az állapotot nyerte el. (109)

A magyarság már a honfoglalás előtt megismerkedett a rabszolgasággal. Dzsajháni szerint a magyarok a szlávok ellen vezetett hadjárataik során rabszolgákat zsákmányoltak, akiket a fekete-tengeri Keres kikötőjében tartott vásárokon eladtak a bizánci kereskedőknek. (110) A honfoglalás utáni különféle hadjáratok egyik célja szintén a rabszolgaszerzés volt. (111) A magyarok a rabszolgát bármikor értékesíthető vagyontárgynak és hasznosítható munkaerőnek tartották. Felszabadításukra aligha gondoltak, legfeljebb különleges érdemeket szerző rabszolgáik esetében. Ez a felszabadítási forma meglehetősen artikulálatlan lehetett, a rabszolga csak egyféle - teljes - szabadságot nyerhetett.

A társadalmi viszonyoknak megfelelően a Szent István-kori törvényhozás a nyugat-európai forrásokból jól ismert sokféle, de végső fokon két alapformára: teljes vagy részleges változatra redukálható szolgafelszabadítások közül csak a teljes szabadságot adó formát alkalmazta. (112) Szentlstván első dekrétumának ominózus 18. cikkelye nem a torlókra is érvényes részleges - bizonyos kötöttségekkel terhelt -, hanem a teljes szabadságot biztosító szolgafelszabadításra vonatkozott. (113)

Természetesen később a középkori Magyarországon is kétféle - teljes, vagy részleges - szolgafelszabadítás létezett töbféle változatban. (114) A két fő forma lényegét Hl. Ince pápa és Boleszló váci püspök 1207. évi levélváltása világítja meg, amely a probléma általános volta miatt a 13. századi kánonjogi gyűjteményekbe is belekerült. A magyarországi püspök azt kérdezte a római katolikus egyház fejétől, hogy az egyházak szolgaállapotú alattvalóinak a fiai, akiket szüleik egyházuk egyetértésével egyházukban végzendő klerikusi szolgálatra adtak és emiatt felszabadítottak, idővel elhagyhatják-e egyházukat, hogy másutt telepedjenek le. A pápa válasza szerint a kérdést illetően az a döntő, hogyan szabadították fel őket. Ha úgy, hogy a szertartások alkalmával életük végéig egyházukban kötelesek teljesíteni a klerikusi szolgálatot, akkor a távozást meg kell tagadni tőlük. Ha viszont teljesen (absolute) felszabadították őket, akkor rendel249