Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)
Solymosi László: Hozott-e törvényt Szent István király a torlókról?
Solymosi László Szent (?) István király Kajár nevű udvarispánja leikéért szolgálnak. (37) Uralkodótól sem volt idegen az efféle adományozás. II. András király a Balaton-felvidéki Pécselyen és Vászolyon vámépek, illetve udvarnokok kötelességévé tette, hogy Gertrúd királyné túlvilági boldogulásáért szolgáljanak a veszprémi székesegyháznak. (38) Az 1217. évi keltezésű pécselyi adománylevél az egyetlen, amelyben együttesen és világosan megfogalmazódik a sajátos egyházi szolgálónépek feladatának összefonódott földi és túlvilági célja. Az egykori pécselyi várnépeknek Gertrúd királyné lelki üdvéért bőséges lakomával kellett szolgálniok a veszprémi kanonokoknak. (39) Az adományozó vagy ritkábban rokonsága lelki üdvéért valamely egyháznak szolgáló társadalmi réteget a többi szolgálónéptől sajátosan kettős - evilági és túlvilági - célú kötelezettsége különböztette meg. Különleges feladatukat a források 1199 és 1315 között többnyire az exequias celebrare vagy ritkábban az exequias facere, elvétve az exequias sereire, exequias conferre és a dare ad exequias kifejezéssel határozták meg. (40) Sajátos kötelesettségük tükröződött latin nevükben is: 1199 és 1268 között exequialis, míg 1229 és 1326 között - kezdetben az előbbivel párhuzamosan - exequiator névvel illették őket. (41 ) Megjelölésükre a veszprémi székesegyház 1082-es keltezésű, de valójában a 13-14. század fordulóján szerkesztett birtokösszeírása az exequias facientes, az exequias dantes, illetve az exequiator kifejezéseket használta. (42) A többes számú exequiae általánosan ismert és használt temetés, végtisztesség, temetési szertartás jelentése nem ad magyarázatot a sajátos egyházi szolgálónépek kötelezettségére, illetve nevére. A temetést, a temetési szerttartást a pap celebrálta, nem pedig a szolgálónép végezte. A szónak nyilvánvalóan más jelentésének is kellett lennie. Valóban: II. András 1217. évi keltezésű, már említett oklevele a szót lakoma, halotti emléklakoma értelemben használja. Az oklevél a veszprémi székesegyháznak adományozott pécselyi szolgálónépek kötelezettségét kétféle - exequias faciant, illet ve refectionem administrent - megfogalmazásban szabta meg. A két kifejezés egymást értelmezi: a király azért adományozta a szolgálónépeket, hogy szerencsétlen sorsú felesége lelki üdvéért évről évre halotti emléklakomát rendezzenek, lakomával szolgáljanak a királyné túlvilági boldogulásáért miséző veszprémi kanonokoknak. 236
