Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)
Török József: Szent Imre a történelmi kutatások világánál
Szent Imre a történelmi kutatások világánál föl abban, ami annyira különbözőnek látszik, s nála mégis egy: házassága és szüzessége.—Imre nős volt halálakor, ezt a források egyértelműen tudtunkra adják. A legenda azonban hallgat feleségének kilétéről illetve nemzeti hovatartozásáról. A történészek véleménye ezen a ponton igen megoszlik. Volt feltételezés, amely szerint Imre felesége anyjának, Gizellának a családjából származott volna, míg mások a dux ruizorum kifejezés alapján orosznak tartották. Az Annales Sanctae Crucis Polonici szerint Mieszko lengyel király leányát vette volna el. Ez a följegyzes azonban 1260-1270 táján íródott, s a régebbi lengyel krónikák semmit sem tudnak Imre hercegnek erről a házassá - gáról. Más, későbbi forrás szerint Kresimir horvát király lányát vette feleségül. (31) Ezt tartotta legelfogadhatóbb elméletnek Hóman Bálint (32), bár a késői horvát hagyományban ő is nehézséget látott. Szent Margit legendájában — amelynek másolatát Ráskai Lea 1510 táján készítette — Imrének „nemességes jegyese gevrek chazamak leyanya...” (33) A Margit-legenda latin eredetije 1276 és 1300 között keletkezett. (34) Egy későbbi német fordításból tudjuk, hogy a latin szövegben már Imre herceg jegyese „a bizánci császár leányaként szerepelt”. (35) Moravcsik Gyula ezt az adatot összekötötte az Imre-legenda első csodájával, ami szintén Bizánccal kapcsolatos: „... arra gondolhatunk, hogy a császári család valamelyik távolabbi tagja lehetett az a hercegnő, akivel Szent István fiát eljegyezte”. (36) Ezt a jegyességet, illetve házasságot a homályos alapítású veszprémvölgyi apácamonostorral hozta összefüggésbe, feltételezvén, hogy azt Imre görög arája kísérete számára alapította Szent István: „Bár a veszprémi apácamonostor alapításának Imre bizánci házasságával való ösz- szefüggését távolról sem tekinthetjük bizonyított ténynek, a feltevés mégis valószínűbbnek látszik, mint az eddigi feltevések, mert úgyszólván minden felmerült kérdésre kielégítő feleletet tud adni.” (37) István királynak a második bolgár cárság megdöntésében (1118) való aktív részvételét, s a II. Bazileosz bizánci császárral kötött szövetségét érvekként ide sorakoztató Györffy György a trónörökös Imre görög házasságát bizonyított tényként tárgyalja. (38) A feltételezések ismertetése a kérdés megértését árnyaltabbá teheti. Minden esetre a lengyel és horvát forrás újabb kritikai irodalmának tanulmányozása hozzásegíthetne Imre menyasszonya görög voltának további valószínűsítéséhez. Ha a személy bizonytalanságban hagyhatja is a kutatókat, házasságuk volta tény, milyensége pedig rendkívüli természete ellenére 205
