Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)

Dümmerth Dezső: A Mária országa - eszme és Szent István

A Mária országa - eszme és Szent István

Érdekes, hogy a lotharingiai példában több hasonlóság is feltűnik a magyar legendákkal. Hartviknál is azt olvassuk, hogy mialatt István király teste mintegy elfeledve pihent a fehérvári bazilika sírboltjában, s még nem volt szentté avatva, „sűrűn hallották az angyalok énekének dallamát éjjelente”. (37) Ezenfelül István szarkofágjának fedelét sem tudták először felnyitni, később viszont könnyedén sikerült. (Ez a motívum különben már a Reimsben nyugvó Szent Remigius legendájában is jelen van.)

De feltűnő, hogy nem csak az Istvánra vonatkozó Hartvik-legenda adataiban találunk hasonlóságot. A bűneiért láncot viselő vezeklő megszabadulása kötelékeitől Szigebert sírjánál 1068-ban, ugyanúgy történik meg 1083-ban Fehérváron, Szent Imre sírjánál is egy Kon- rád nevű német vezeklővel, s ezt a Szent Imre-legenda szerzője írja, aki még kortársa lehetett a Gembloux-i Szigebert legendaszerzőnek. A megvető viselkedésű, fájdalmas betegségbe eső szerzetes hasonló esete ismétlődik meg valamivel később, az Istvánt kanonizáltató Szent László temetésén. Itt valaki, miközben mindenki jó illatot érez, azt állítja, hogy a testnek rossz szaga van. Feje hátracsavarodva azonnal odanő törzséhez, s a bűnös nyilvánosan vallja meg rosszindulatú hazugságát. S erre azonnal felszabadul. Ezt a Szent László-legenda XII. század végi - XIII. század eleji leírásban fennmaradt szövegében olvassuk. (38)

A filológiai vizsgálódás, a szellemtörténet vándormotívumainak ismeretében az olvasó egyszerűen arra gondolna, Gembloux-ban élő Szigebert legendájából „vették át” a hasonlóságokat a magyar legendákba. Nagyobb áttekintés azonban a legendairodalom területén azt bizonyítja, hogy a kor információs-viszonyait is tekintetbe véve, elég sok nehézségbe ütközött volna az egyes események gyors átvétele egyrészt, másrészt pedig maguk a kanonizációt megelőző események fő vonásai annyira hasoblóan mentek végbe: látomások, gyógyulások, figyelmeztető jelek formájában, hogy a tiszta irodalmi átvétel esetén igen sok legendaírónak rengeteg, különféle legendát kellett volna ismernie. Feltétlenül igaz, hogy irodalmi átvételek is történhettek. De ugyanakkor az esetek nagy sokasága miatt az is nyilvánvaló: maguk az esetek, az egyes személyek, a néptömegek viselkedése, reagálása egyszerűen az emberi természet hasonlóságában és a vallásos közszellemben gyökerezett elsősorban. A különbségekbe pedig a tájak, a népek mentalitásának másfélesége is beleszólt.

189