Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)

László Gyula: Szent István és a honfoglalók

László Gyula nagycsalád fejének 8, a többieknek, ahogy rangban következtek a te­metőben eggyel- eggyel kevesebb nyíl jutott. Dienes István úgy véli, hogy a nyilak száma (nála 7) azt jelezte volna, hogy a másvilág milyen rétegébe emelkedik a halott. Magam ezt nem tudom elfogadni, mert hiszen akkor a férfinép szétszakadozott volna a másvilágon és a csa­lád egysége megszűnt volna. A lovastemetés általában a társadalom felső fokán állóknak járt ki. A fejedelmet magányosan temették el, ahogyan életében is külön állt népétől, tartsa meg ezt a helyet halálá­ban is. A köznépi temetőben nem olyan vüágos a nagycsaládi temet­kezés. Ezek nagy temetők és a sorok összezavarodnak. Nos, a keresz­tény korban a nagycsaládi temetkezések folytatódnak, méghozzá a XI. század vége tájától a templom körül. E szegény temetőket kitűnő számvetéssel osztályozta Tettamanti Sarolta. (26) A „mellékletnélküliség” nyüván nem szegénységet je­lent, hanem egyházi előírást. Ezekben a temetőkben egyre kevesebb „babonás szokást” találunk, egyre kevesebb italt jelző edényt, vagy lakomán való részvételt jelképező állatcsontot. Szent István népéről nem alkothatunk tiszta képet a temetők és sírok alapján, mert nem ismerjük például a csatlakozott népek, a szé­kelyek, kabarok, uzok, a mohamedánok és a zsidók temetőit és régé­szeti leleteit. De amit eddig látunk, igen nagyfokú azonosságot mutat. Ami — nézetem szerint — annyit jelent hogy elsősorban a köznép temetőit ismerjük. Nem tudjuk, hogy a birtokon temetkező előkelők, mennyiben vetették alá magukat az Egyháznak. A királysírok közül csak III. Béla sírját ismerjük. Királyi jelvények másolataival gazda­gon ellátva temették őt és feleségét Antiochiai Annát (27), arannyal átszőtt díszruhában feküdtek sírjukban. A többi székesfehérvári ki­rálysírt feldúlták, de ami maradt belőlük, az is azt mutatja, hogy ün­neplőben, gazdagon ékszerezve temették el őket. így temethették nyilván István királyt is. (28) Itt, a Szent Jobb Kápolnában, ereklyéje előtti meghatottsággal hadd fejezzel be előadásomat két személyes élménnyel. Az 50-es években nálam járt Rincsen professzor, a kiváló mongol tudós, és hosszan elnézegettük a honfoglalókról készült rajzaimat. Sok-sok azonosságot talált a régi és a mai mongol élettel. Beszélgetésünkkor egy kérdést tettem fel neki. Hogyan lehetséges, hogy honfoglalóink szablyájának markolata olyan rövid, hogyha jól megmarkolom, úgy­szólván ki sem látszik az öklömből. Ez természetes, mondta a mongol 18

Next

/
Oldalképek
Tartalom