Török József (szerk.): Doctor et apostol Szent István-tanulmányok (1994) - Studia Theologica Budapestinensia 10. (1994)
Dümmerth Dezső: A Mária országa - eszme és Szent István
Dümmerth Dezső A misztikus jelenségek megnyilvánulásait mesének tartók sokszor meg sem érthetik, miről is beszélhet itt a legenda. Egy kitűnő hazai kutató a legenda szövegében szereplő „sátor” szónak (latinul papilio) másik jelentését a „pillangót” vette alapul, s azt írta, hogy Istvánnal az a csoda esett, hogy egy éjjeli - vagy mennyei? - pillangó lebegett a feje felett. (32) Ugyanez a kutató csak természetes, hogy azt írta, „István nem volt csodatévő szent”. Aki azonban ha nem is feltétlenül hívő, de ismeri a misztikus jelenségek történetét, az nemcsak legendákból, de későbbi egyházi jegyzőkönyvekből is ismerheti a „levitáció”-nak nevezett jelenséget, a levegőbe való fölemelkedést, sokszor éppen ima közben, ami misztikusokkal ugyancsak a legújabb időkig előfordul. (33) Erre a nem-keresztény (mohamedán, taoista stb.) egyházakban is találni példát. Olykor nemcsak maga a személy emelkedik fel, ilyen természetes úton meg nem magyarázható módon, hanem a vele kapcsolatban lévő tárgy is (pl. szék, amelyen ül). (34) Úgy tűnik tehát, hogy a magyar legendák minden szárazságuk és vértelenségük mellett sem szenvednek gondolat- vagy képzeletszegénységben. Ellenkezőleg: a véres drámáknál és a látványos csodák lefestésénél is hatásosabb szűkszavúsággal, egyszerűséggel éppen csak megemlítenek dolgokat. Olyan módon, mely inkább a zárkózot- tabb, talán racionálisabb és a rajongástól inkább mentes Közép-Eu- rópa másfajta mentalitására mutat. S itt, Istvánnak e titkos, éjjeli órán történő könnyes és levitációs könyörgéséhez érkezve kell megemlítenünk újra Szűz Mária segítségének kiesdését is. Ez a II. Konrád német császár támadó hadjárata ellen való győzelmes védekezés, melyet a Nagy-legenda és Hartvik ugyancsak a rendkívüli események közé sorol. * De hogyan viszonyulnak a királyszentek adataihoz a nyugat-európai területeken történtek? Itt elsősorban a német birodalomra és Franciaországra, tehát voltaképpen arra a területre gondolunk, melyet valaha Nagy Károly császári koronája fogott össze. E hatalmas terület nyugati része a frank meroving-örökség volt, részkirályságok, ahol az V. század legvégén kezdett elterjedni a kereszténység. Majd fokozatosan terjedt innét, a X. században franciává lett résztől keletre, a bajorok és a szászok felé. A VIII. századig uralkodó meroving186
